Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

 

Fazekas Anna: Márciusi madárdal

A kép festője: Czeglédy Gizella

Fazekas Anna: Márciusi madárdal

Havas tölgyek tar ágai 

dajkálják a telet,

de csitt! "csivitt" cseng, s hallani, 

"csivitt" a feleletet.

Csivitt, csivitt, a hangja itt 

csattog a ház felett, csivitt, 

csivitt, tán holnapig csacsog 

cinkém, cseveg.

Csivitt, csivitt, forrás fakad, 

megújul rét, berek, 

csivitt, csivitt, szántja a nap 

ekéje az eget.

Gyárfás Endre: Ébresztő

Gyárfás Endre: Ébresztő

Ébresztőt fújnak

fürge rigók;

ledobja kertem a

hótakarót.

Ébred a hóvirág,

körültekint,

meglesi alvó

testvéreit.

Parányi harangja

messzire cseng:

- Tőzike, ibolya,

ne szenderegj!

Salamon pecsétje,

téltemető,

sáfrány és kankalin,

bújj csak elő!

Bőrlevél, jácint,

ébredjetek!

Itt az év reggele:

a kikelet.

Képek, csak úgy...

Tavasz közeleg...

Szép estét kívánok!

  

M. Laurens: A hóember halála

(Az elfeledettekért)

Szeretetben született egy boldog,

tisztalelkű, s hófehér világba,

hófehér álomként kezdte létét

hópihékből, Hóemberré válva.

Kis kezek bábáskodtak körötte,

őt paskolva boldog kacagással,

a szánkózó domb apraja-nagyja

szinte nem is foglalkozott mással.

Répáért szaladtak, hogy az orra

mégse legyen holmi tömpe krumpli,

faragtak rá két apró kis likat,

hogy megfázva: ki is tudja fújni.

Fazék kalapot fejére húzva,

vesszőseprő lett a harci dárda,

két szép szénfekete szemet kapott,

hogy e hó-világot tisztán lássa.

Így védte ő a szánkózó dombot,

szülőhelyén emelt fővel állva,

esténként a kerek holdat leste,

és érezte, hogy mennyire árva.

A konok idő pedig csak halad.

Telnek a napok, hetek, hónapok,

foltokban látszanak a fűcsomók

és a domb körül a hó sem ragyog.

A kis dombon, ahol megszületett,

múlóban van hófehér világa,

hol egykor álomként kezdte létét,

hópihékből Hóemberré válva.

A napsugár könnyet csal arcára,

s cseppje lecsorog talpáig érve,

sajgó hó-gerince halkan roppan,

kalapja hullik, s már érzi: Vége!

Némán földre hull az elnyűtt seprő,

csendes a környék, nem járja senki,

és a dombtető hó-szülte őrét

lassacskán mindenki elfelejti...

Hóvirág nyílik a domboldalon,

friss tavaszi napsugárra várva,

immár senkit sem érdekel többé

egy elárvult Hóember halála.

A Pilvaxból a halhatatlanságba

Néhány óra alatt eldőlt minden. Március 15-én kora délelőtt, tíz óra körül a Pilvaxból elindult néhány fiatalember - legkevesebb hatan, de legfeljebb tizenöten voltak, ugyanis a visszaemlékezések ellentmondóak a létszám tekintetében - a közeli orvosegyetem épületéhez. Náluk volt követelésük tizenkét pontba foglalt jegyzéke és a Nemzeti dal is, amelyet néhány perce már felolvasott társainak Petőfi. Ennek a versnek aznap szintén főszerep jutott.

Itt olvasd tovább: "A mozgalom valóban csak diáktüntetésnek indult; egy vers lökte fel történelmi eseménnyé"

Felső sor: Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Kossuth Lajos.

Középen: Széchenyi István, Mészáros Lázár. 

Alsó sor: Eötvös József, Esterházy Pál, Klauzál Gábor, Szemere Bertalan

Az első magyar független felelős minisztérium. Igen rövid életű volt: 

1848. március 17-én nevezte ki az uralkodó Batthyány Lajost miniszterelnökké, a kormány április 7-én alakult meg. 1848. szeptember 10-én a kormány lemondott, új megbízást kapott, de a szeptember 25-én kelt uralkodói nyílt parancs érvénytelenítette Batthyány megbízatását. Helyét az ügyek intézésében a Kossuth Lajos által vezetett Országos Honvédelmi Bizottmány vette át.

Régebbi bejegyzéseim, képek itt: