Petőfi Sándor: Az utolsó virágok
Őszi idő a javából,
A természet homlokáról
Minden szépet leragad.
Nincsen a mezőkön semmi,
Még a kertben is keresni
Kell már a virágokat.
Kis Juliskám összeszedte
És bokrétává kötötte
A maradék szálakat.
Jól tevéd, kis feleségem,
Kedvet szerzesz evvel nékem
S tán velök sem tész rosszat.
Már, ha úgyis halniok kell,
Haljanak hát legalább el
Itt, hol látják szemeink:
Könnyebb lesz tán halálok,
Hogyha azok néznek rájok,
Akik őket szeretik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése