Paul Verlaine: Őszi sanzon

Paul Verlaine: Őszi sanzon

Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Mig éjfél

Kong, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél

Ó, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...

(Tóth Árpád) 

A vers több fordításban is olvasható:

Tóth Árpád 

Ősz hegedűl

Szünetlenűl

A tájon

S ont monoton

Bút konokon

És fájón..

S én csüggeteg

Halvány beteg,

Mig éjfél

Zeng, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél...

Oh, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...

(Nyugat; 1917/ 9.) 

***

Szabó Lőrinc 

Zokog, zokog

az ősz konok

hegedűje,

zordúl szivem,

fordúl szivem,

keserűre.

Fullaszt az éj;

arcom fehér,

s ha az óra

üt: zokogok,

régi napok

siratója.

S megyek, megint

hányódni, mint

az elárvult

zörgő levél,

mellyel a szél

tovaszáguld

***

Kántás Balázs 

Messze szálló

bús gitárszó

hangja zeng

peng a zord ősz

gyászos és bősz

hangszere

Én félhalott

árnyék vagyok

csak nézem

elém hogy száll

elmúlt sok száz

emlékem

Felkél a nap

és elragad

az éjjel

mint hullt levél

elszállok én

a széllel

***

Térey János 

Síró vonón

Bong monoton

Őszi dallam,

Szivemre tör,

S kínja gyötör

Lankadatlan

Arcom komor

S fakó, mikor

Óra kongat,

És zokogok,

Ha tűnt napok

Fölragyognak

S már indulok,

Rossz szél suhog,

S messzekerget,

Mint dérlepett

Holt levelet,

Földrevertet.