Sárhelyi Erika: Napod leszek
Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.
Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.
Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom.
Szép!
VálaszTörlésRemélem jól vagy Kinszikém!
sok puszi neked!
Szia drága Andikám! De örülök, hogy itt voltál! Én is puszillak!
VálaszTörlés(sajnos nem a legjobban, de vagyok:)))
Na fel a fejjel...lesznek még szebb napok is...naposabbak...és hát akkor te leszel valakinek a napja,vagy az lesz a te napod...üdv.Árpi
VálaszTörlésKöszönöm Árpi! (úgy legyen!)
VálaszTörlésNagyon szép ez a vers, árad belőle a szeretet!