Karácsonyi üveggömb története

Rating:	★★★★★
Category:	Other

A karácsonyi üveggömbök története

A türingiai Lauschából származó, gömb alakú karácsonyfadísz valójában a szükség szülötte
Egy zöld tűlevelű – lehetőleg egy jegenyefenyő –, valódi gyertyák lángja, színes üveggömbök és boa. Mindezek a német otthonok karácsonyi hangulatának kellékei. A karácsonyfa feldíszítésének ötlete Németországból kiindulva terjedt el az egész világon. Először a biedermeier idején, tehát a 19. század első felében öltöztették díszbe a fenyőt Némethonban, és elsőként ugyancsak itt váltotta fel a fára aggatott almát és diót az üveggömb dísz. Ha kíváncsiak vagyunk e hagyomány eredetére, akkor felfedezőutunk a türingiai Lauschába vezet.
Kezdetben – mondják a néprajzkutatók – volt „a paradicsom fája”. Gyümölcsöket (főként almát) akasztottak az ágaira, és a középkorban azt a célt szolgálta, hogy karácsony idején emlékeztesse a templomba érkezőket az eljövendő örök élet távlataira. Dél-Németországban éppúgy, mint a kelet-poroszországi Königsbergben az évszázadok során újra meg újra találunk utalásokat arra, hogy a templomokban, a tereken – karácsonyi szimbólumként – örökzöldeket állítottak fel, és olajmécsesek vagy faggyúgyertyák segítségével világították meg őket. A koromképződés miatt azonban aligha lett volna elképzelhető, hogy a családok a lakószobában is karácsonyfát állítsanak.

Luther és a karácsonyfa
A napóleoni háborúk után támadt igény a német polgárokban a közmondásos „biedermeier meghittségre”, az idillre és a családi boldogságra. A sztearin (1818), majd a paraffin (1830 körül) – két olcsó, jól világító és kevéssé kormozó anyag – felfedezése a gyertyával díszített karácsonyfát hamarosan a polgári otthonok elmaradhatatlan részévé tette az ünnep idejére. Nem sokkal később már a kézműves- és munkáscsaládok is átvették ezt a szokást. Utólag magát Luthert is kapcsolatba hozták a fenyőfával. A wittenbergi Luther-csarnokban látható Carl August Schwerdgeburt 1843-ban készített acélmetszete, melynek címe Luther és családja Wittenbergben, 1536 karácsonyán. A reformátor és felesége, Bóra Katalin, valamint gyerekei és munkatársa, Melanchthon mellett ott látható a gyertyákkal díszített karácsonyfa is. Ilyen és ehhez hasonló esetek vezettek oda, hogy egyes körökben az a téves elképzelés terjedt el, hogy a karácsonyfa a reformátori hit ismertetőjegyeinek egyike.
Gyümölcsök helyett üveg
Hogyan került az üveggömb a képbe? Erre a kérdésre a választ Türingiában, Lauschában kell keresnünk, ahol 1597 óta megszakítás nélkül folyik üveggyártás. „Mint annyi minden, ez is egy legendával kezdődött” – tudtuk meg Uwe Claassentől, a város üvegművészeti múzeumának igazgatójától. Eszerint egy szegény, helyi üvegművesnek nem maradt pénze arra, hogy megvegye a karácsonyfa díszítéséhez szokás szerint használt almát és diót. De mert a gyerekeinek szenteste egy szépen felékesített fát kellett találniuk otthon, a díszeket elkészítette – üvegből. Az új díszek nagy tetszést arattak nemcsak az üvegfúvó családjában, de az idegenek körében is. Új „trend” született.

Hogy mindez valóban így történt-e vagy sem, nem tudhatjuk. Az viszont tény, hogy az első írásos „bizonyíték” szerint Lauschában 1848-ban készült először üveg karácsonyfadísz. Idővel egyre vékonyabb falú díszeket készítettek egyre változatosabb formákban: csillagok, madarak és más motívumok alakját kapták a díszek. Ez az új díszítési mód kezdetben leginkább a régióban vált ismertté. Mai szóhasználattal élve még hiányzott a „jó marketing” ahhoz, hogy elterjedhessen egész Németországban, majd pedig szerte a világon.

Karácsonyfa a háborúban
Ekkor jött a német–francia háború (1870–71). A patriotizmus nemcsak Poroszországban erősödött; az összes német tartomány egyesült erővel szállt szembe az „ősellenséggel”. A Párizs melletti versailles-i kastély hírneves termeiben, melyek falát Napóleon győzelmét megörökítő képek díszítették, kórházat alakítottak ki a sebesültek számára. 1870 decemberében természetesen karácsonyi ünnepet is rendeztek itt a katonáknak, magától értetődően gyertyákkal ékesített fával. Hogy, hogy nem, a gyertyák mellett Lauschából származó üveggömbök is kerültek az ágakra…

A Gartenlaube című népszerű folyóirat és más sajtótermékek is fényképes tudósítást közöltek erről az eseményről. Az ezüstszínű üveggömbökön megsokszorozódó csillogás olyannyira lenyűgözte az olvasókat, hogy mindenki rögvest ilyen fenyőfát akart látni a saját otthonában is. A szegényesen elő üvegfúvók a türingiai Lauschában nemsokára nem csupán mellékkeresetként, kis mennyiségben, hanem főállásban készítették az üveggömböket a karácsonyfákra. Hamarosan minden második ház lakói üvegművességgel – főként karácsonyi díszek készítésével – keresték meg mindennapi kenyerüket.

A német példa iskolát teremtett: Amerikában hamar felfedezték ezt az újfajta divatot, neves üzletházak emberei érkeztek az európai kontinensre. Az egyesült államokbeli Woolworth üzletlánc már 1880-tól szorgalmazta egy telephely létrehozását Sonnebergben. A helységben még egy saját irodaházat is építtettek. Az első világháború kitöréséig a karácsonyi üveggömb készítésének monopóliuma azonban a németországi Lauscha kezében maradt.

Horogkereszt és Hitler-portré
Ahogyan a karácsony egyre többet veszített keresztény tartalmából, és egyre inkább „családi és ajándékozási ünneppé” alakult át, úgy lazult a kapcsolat az üvegdísz és „a paradicsom fája” között. A háborús időkben – 1914 és 1918 között – zeppelinek és Hindenburg-portrék „tették szebbé” a fát, manapság pedig akár már mobiltelefon formájú díszt is vásárolhatunk. A nemzetiszocialista uralom – horogkeresztek és rovásjelek formájában – ugyancsak hátrahagyta a maga nyomait az üvegdíszeken. Claassen azt is elmesélte, hogy egy helybéli üvegfúvó a padláson, nagyapja hagyatéka között kutatva érdekes formára bukkant. Ennek felhasználásával elkészítette a díszt, és meglepve tapasztalta, hogy az Hitlert ábrázolja. Ez a motívum feltehetőleg azért nem terjedt el szélesebb körben, mert igencsak veszélyes lett volna, ha a gyerekek azt mesélték volna az iskolában, hogy otthon „felakasztották” a Führert…

Ázsiai konkurencia
Lauscha azon kevés üzemének, mely túlélte a rendszerváltoztatást, más német konkurens cégek mellett az olcsó ázsiai portéka csáberejével is meg kell küzdenie. A karácsonyfadíszeket ugyan egész évben folyamatosan gyártják, de csak az esztendő néhány hetében, tehát egy igen-igen rövidke szezonban van rá kereslet. Lauschában – az üvegből készült karácsonyfadíszek őshazájában – azonban a vevők minden különleges kívánságát teljesítik, legyen szó bármilyen formájú vagy nagyságú üvegről.
(Harald Krille írása nyomán. Fordította: Gazdag Zsuzsanna)