Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.
Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.
Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.
Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.
Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.
Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
"szegényen is nagyon szeressek"- az egyetlen kincs, melyet állandó jelleggel ápolni kell. A szeretet nem fogy el soha, boldogságot és mosolyt és örömöt okoz.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy újra olvashattam
Kedves Szisz, én is köszönöm, hogy olvastad!
VálaszTörlésA szeretet minden kincsnél többet ér, ez így igaz!