1. Egy angyal küldte értem biztos Õt,
Mert a szerelem mellé küldött jégesõt.
Hogy csókját még forróbban éljem át,
És közben úgy öleljem át,
mint nagy viharkabát
2. Ha utcára lép,
Könnyre váltja a felhõk záporát,
Mert sírni kezd az ég,
Ha minket együtt lát.
R. Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát
3. Záporral a kézben jött a nyár,
s mert a viharok mellé jó nagy tócsa jár,
Átáztatta szívem fõterét,
De téged küldött kárpótlásként
mint fõnyereményt
Nem számít már,
Hogy bõrig ázunk a csillagos ég alatt.
Mikor lelkünk táncot jár,
Már boldog a pillanat.
R. (2x)
(szövegíró : Orbán Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése