Wass Albert: Tóparton
Titkolódzó, égszínkék habokban
ezüst naszádon úszott át a hold...
S a nyári éjnek misztikus fátylában
remegve játszott száz piciny kobold.
Oly szép volt, mintha tündérkertben járnék,
egy tündér-ország rezgő fátyola...
Egy kongó hang úgy reszketett a vízen,
mint vártemplomban búgó orgona...
Egy vén daru vonult a tó felett,
ő zengte el búsan panasz-dalát,
s a csillaghulló nyári éjjelen
fáradt szívem itt megnyugvást talált...
A daru elment... s egy pillanat alatt
zokogni kezdett sok piciny kobold...
A titkolódzó, égszínkék habokban
ezüst naszád úszott át: a hold.
(A verset http://zsibrak.multiply.com/ - Beától kaptam, ajándékba)
Kedves Zsuzsa!
VálaszTörlésKöszönöm szépen-:)))
Szeretettel: Valentinus
Szivesen, kedves Valentinus. Örülök, hogy Neked is tetszenek W.A. versei, írásai.
VálaszTörlés