Bódás János: Húsvéti derű
Derítik a földet
tavaszi záporok,
fényben a könnyű szellők
illatában forog.
Virágzik szivem is,
fénytől derűs vagyok,
fénytől mely az üres
sírból, ragyog:
-Vádol a bűn?…Elrejt
a kereszfa árnya,
Jézus vére rajtad
üdvösség virága!
S néked a halál se több,
csak rövid álom
mert feltámadt Ő,
aki győzött a halálon.
Vér, vágy, test bár űz még,
hogy lelked elvessze,
ha ő éltet, lassan
elhal a bűn teste,
s valami új készül
benned, mint a földben
kelő mag, s terem, nő
áldva, éltetően.
Újjászül, hogy minden
meggyőzetve vallja:
- Él az Úr, és ma is
látszik hatalma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése