| Rating: | ★★★★★ |
| Category: | Other |
Tóth Sándor: Ádvent gyertyája
A lomb ami levélként búcsút intett,
nem hagyott mást üres tereknél
Mulandó jelek arcokba mélyednek
kőrácsos magányú idő-bereknél
Hajításnyira vezet csak a szó
utak térségén amíg kiált
Egy-egy ismeretlen, eltévedt
vándor, ki mindig elindul
s nem lelhet hazát
Otthonok, otthon. Meglódult
bércek a helyüket siratják
Szél hasogatja - vesztett keresésben,
s a folyó mélye is feladja magát
Csupa-rács-feledés. Belül izzó
sóhaj. Remete-hajlék hol
lenne tovább? Felhőkre csügged
a névtelen tekintet, keresve
odafönt egyetlen igazát
Ezer sugara erdei évnek,
szelídség, dac, madarak álma
súgja az érkezést aranyágon
ülve, míg lassan feltárul
a messzeség tája
Akkor ott fehéren gyertya lángja lobban
Ki gyújtotta meg e sötét világnak?
Megállnak percek - hangok simogatnak
Könnyező fák alatt terád is várnak
Ádám és Éva óta várja az ember a megváltást
1. vasárnap: A hit szimbóluma az ekkor gyújtott lila színû gyertya, és mint ilyen Ádámé és Éváé, akiknek elsôként ígérte meg Isten a megváltást.
2. vasárnap: A remény napja és emlékezés arra, hogy a zsidó népnek az Úr megígérte: közülük származik a Messiás. Újabb lila színû gyertyát gyújtanak ekkor.
3. vasárnap: A szeretet jelképe az advent 3. vasárnapján gyújtott utolsó lila gyertya. Keresztelô Szent János neve kapcsolódik még a naphoz, aki Jézus eljövetelét hirdette, és készítette az utat az emberek szívéhez.
Karácsony: Az öröm, Jézus és Szûz Mária ünnepe, ekkor gyújtják meg az adventi koszorú utolsó, rózsaszínû gyertyáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése