József Attila: Kép a tükörben
Hogyan volt, azt már nem tudom.
Hogyan volt, azt már nem tudom.
De mégis csak megláttam egyszer,
bámultam rája nagy szemekkel.
Már régen volt, csak ezt tudom.
Néztem égve.
Arca, alakja tűztükörbe,
szemembe rögződött örökre
s szívemre hajlott tündökölve.
Már régen volt. Nem is tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése