2008. szeptember 16., kedd

Tóth Árpád: Jó éjszakát



Tóth Árpád: Jó éjszakát

 Falon az inga lassú fénye villan,
 Oly tétován jár, szinte arra vár,
 Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
 S a sötétben majd boldogan megáll.
 Pihenjünk. Az álomba merülőnek
 Jó dolga van. Megenyhül a robot,
 Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
 Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

 Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
 Elakadt sorok. Társtalan rimek.
 Megsimogatom őket halkan: írjak?
 És kicsit fájón sóhajtom: minek?
 Minek a lélek balga fényüzése?
 Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
 Józan dologra. Friss tülekedésre.
 És rossz robotos a későnkelő.

 Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
 Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
 A tollra dőlve, mint botra a fáradt
 Vándor, ki havas pusztákon megyen.
 Mi haszna? A sok téveteg barázdán
 Hová jutottam? És ki jött velem?
 Szelíd dalom lenézi a garázdán
 Káromkodó és nyers dalú jelen.

 Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
 Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
 Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
 Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
 Falon az inga lassú fénye villan,
 Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
 Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
 Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése