2013. március 25., hétfő

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!


 

















Fazekas Anna: Márciusi madárdal


A kép festője: Czeglédy Gizella

Fazekas Anna: Márciusi madárdal

Havas tölgyek tar ágai 
dajkálják a telet,
de csitt! "csivitt" cseng, s hallani, 
"csivitt" a feleletet.

Csivitt, csivitt, a hangja itt 
csattog a ház felett, csivitt, 
csivitt, tán holnapig csacsog 
cinkém, cseveg.

Csivitt, csivitt, forrás fakad, 
megújul rét, berek, 
csivitt, csivitt, szántja a nap 
ekéje az eget.

Gyárfás Endre: Ébresztő


Gyárfás Endre: Ébresztő

Ébresztőt fújnak
fürge rigók;
ledobja kertem a
hótakarót.
Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi harangja
messzire cseng:
- Tőzike, ibolya,
ne szenderegj!
Salamon pecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az év reggele:
a kikelet.

2013. március 24., vasárnap

Képek, csak úgy...




Tavasz közeleg...



Szép estét kívánok!


  



M. Laurens: A hóember halála

(Az elfeledettekért)
Szeretetben született egy boldog,
tisztalelkű, s hófehér világba,
hófehér álomként kezdte létét
hópihékből, Hóemberré válva.

Kis kezek bábáskodtak körötte,
őt paskolva boldog kacagással,
a szánkózó domb apraja-nagyja
szinte nem is foglalkozott mással.

Répáért szaladtak, hogy az orra
mégse legyen holmi tömpe krumpli,
faragtak rá két apró kis likat,
hogy megfázva: ki is tudja fújni.

Fazék kalapot fejére húzva,
vesszőseprő lett a harci dárda,
két szép szénfekete szemet kapott,
hogy e hó-világot tisztán lássa.

Így védte ő a szánkózó dombot,
szülőhelyén emelt fővel állva,
esténként a kerek holdat leste,
és érezte, hogy mennyire árva.

A konok idő pedig csak halad.
Telnek a napok, hetek, hónapok,
foltokban látszanak a fűcsomók
és a domb körül a hó sem ragyog.

A kis dombon, ahol megszületett,
múlóban van hófehér világa,
hol egykor álomként kezdte létét,
hópihékből Hóemberré válva.

A napsugár könnyet csal arcára,
s cseppje lecsorog talpáig érve,
sajgó hó-gerince halkan roppan,
kalapja hullik, s már érzi: Vége!

Némán földre hull az elnyűtt seprő,
csendes a környék, nem járja senki,
és a dombtető hó-szülte őrét
lassacskán mindenki elfelejti...

Hóvirág nyílik a domboldalon,
friss tavaszi napsugárra várva,
immár senkit sem érdekel többé
egy elárvult Hóember halála.

2013. március 15., péntek

A Pilvaxból a halhatatlanságba


Néhány óra alatt eldőlt minden. Március 15-én kora délelőtt, tíz óra körül a Pilvaxból elindult néhány fiatalember - legkevesebb hatan, de legfeljebb tizenöten voltak, ugyanis a visszaemlékezések ellentmondóak a létszám tekintetében - a közeli orvosegyetem épületéhez. Náluk volt követelésük tizenkét pontba foglalt jegyzéke és a Nemzeti dal is, amelyet néhány perce már felolvasott társainak Petőfi. Ennek a versnek aznap szintén főszerep jutott.

Itt olvasd tovább: "A mozgalom valóban csak diáktüntetésnek indult; egy vers lökte fel történelmi eseménnyé"



Felső sor: Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Kossuth Lajos.
Középen: Széchenyi István, Mészáros Lázár. 
Alsó sor: Eötvös József, Esterházy Pál, Klauzál Gábor, Szemere Bertalan

Az első magyar független felelős minisztérium. Igen rövid életű volt: 
1848. március 17-én nevezte ki az uralkodó Batthyány Lajost miniszterelnökké, a kormány április 7-én alakult meg. 1848. szeptember 10-én a kormány lemondott, új megbízást kapott, de a szeptember 25-én kelt uralkodói nyílt parancs érvénytelenítette Batthyány megbízatását. Helyét az ügyek intézésében a Kossuth Lajos által vezetett Országos Honvédelmi Bizottmány vette át.

Régebbi bejegyzéseim, képek itt: