2016. november 3., csütörtök

Guillaume Apollinaire: A Tél jön


Guillaume Apollinaire: A Tél jön

A tél jön és úgy fáj a lelkem
Szívemnek nincs egy szava se
Talán nincs is már hova lennem
Ó vágy tele minden tele
Hol csak a kín maradt töretlen

S a szívem mért ver egyre mondd
Ami így rászakadt a búban
Ó te ki vársz rám kis bolond
Tudod-e hogy azúrba bújtam
Hogy csinosabbnak láss viszont

Vagyok kék álmok katonája
Gondolj rám s veszejtsd el eszed
Nézd az ábránd végére járva
Ahányszor szemed felveted
Reásimul a láthatárra

Hajnal óta rád gondolok
Te kit szeretek eszemvesztve
Szeretlek míg a nap ragyog
És imádlak ha jő az este

(Somlyó György fordítása)

2016. november 2., szerda

Őszi képeim - 2016 november












Reményik Sándor: Viszontlátásra


Reményik Sándor: Viszontlátásra 

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!"