Mihály István: Lila akácok minek a szív

Mihály István: Lila akácok minek a szív

Virágos tavaszi kertek ölén 

Zártam először szívembe én, 

Később karöltve jártunk Budán, 

S várt ránk a csendes Tabán. 

Szép volt a szerelem, szép volt a nyár, 

Vártam a ligetben, hogy jön-e már? 

Lila akácok nyíltak a fán, 

Már csak bús emlék csupán. 

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj, 

Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll, 

Minek a nyíló virág, a kikelet, 

Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret? 

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj? 

Lila akácok, a boldogság sosem vár. 

Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat, 

Amikor egymást szeretni nem szabad?

Nem írtam levelet maga után,

Vártam, hogy visszajön egyszer talán.

Hogy visszahozza a régi nyár,

Emlékek zenéje száll.

Bánatos szívemben vágy hegedül,

S állok, csak várok, csak bús egyedül.

Lelkemben felzeng egy régi szerenád,

Hiába várom magát.

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj, 

Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,

Minek a nyíló virág, a kikelet, 

Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret? 

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj? 

Lila akácok, a boldogság sosem vár. 

Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat, 

Amikor egymást szeretni nem szabad?

(Dalszöveg)

Tolcsvay László: Csak egy kék színű virág

Tolcsvay László: Csak egy kék színű virág

Soha semmire nincs időnk, olyan gyorsan jár a nap

Én is nagyon ritkán látom a barátaimat

Künn az utcán annyi ember, szinte alig férnek el

Egyszer találkoznunk kéne, hát holnap gyertek el!

Csak egy kékszínű virág, ennyi a jelünk

Aki jön, mind barátunk és boldog lesz velünk

Csak egy kékszínű virág, mit a kezedben hozol

Csak egy kékszínű virág, s már hozzánk tartozol

A városszéli réten fényes nagy tüzet rakunk

Beszélgetünk örömszóval, vagy jókat hallgatunk

Dombok alatt szól az ének, fejünk felett az est leszáll

Mosolyunkat továbbviszi mind, aki arrajár

Csak egy kékszínű virág..

Indián nyár - Kovács Kati /videó és dal szöveg

Tudod, még sohasem voltam olyan boldog, 

mint akkor, azon a reggelen,

Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük.

Ősz volt; de azért még sütött a nap. 

A fákon piros és sárga levelek remegtek.

Az angolok ezt úgy hívják: Indián nyár.

De nekünk csak ősz volt, egyszerűen csak ősz.

Fehér ingeden megcsillant a fény, 

És én emlékszem - pontosan emlékszem, hogy mit mondtam neked.

Egy év telt el azóta, egy század, egy örökkévalóság.

Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,

S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.

Életünk, megszépíti egy fénysugár,

elkísér az indián nyár.

Ma nagyon messze vagyok attól az őszi reggeltől,

Ülök a folyóparton, és rád gondolok.

Hol vagy most? Mit csinálsz?

Eszedbe jutok-e még néha?

Egyedül nézem a hullámokat,

Látod, kijöttem ide.

Lefekszem a parti homokra, és emlékezem.

Emlékezem a víz kékjére, a napsugárra, 

és a boldogságra, amit elvesztettem.

Egy örökkévalóság telt el azóta

egy század, egy év.

Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,

S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.

Életünk, megszépíti egy fénysugár,

elkísér az indián nyár.

Mester és tanítványai: Ne sírj hát

Mester és tanítványai: Ne sírj hát

Sírtál minden éjjel,
Könnyeid tengerével,
Visszahozni nem tudod már, ki messze jár...
Próbáld gondolatban,
Lassan láthatatlan leszel,
És követed az ég felé, hív egy új világ
Távolból, hozzád szól,
Amíg a földön élsz oda tartozol!
Várj még, s ha jó leszel
Hidd el Te is ide érkezel!

Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...

Újból átölelnéd,
Lennél aki megvédenéd,
Mindentől, mindenkitől...
Némán elkísérnéd, felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át...

Kormorán : Ima II

Kormorán : Ima II

Szeretlek csak szeretlek.
A Mennyben, és a Földön is legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem
most és máskor is.
Jöjjön el az Én országom, ahol szerethetlek Téged
hiába szeretsz mást,
s ő is akar Téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön,
mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért,
ha már nem kell senki kölcsön.

Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,
én belehalok tudom, de mégis,
de még akkor is.
Mert szeretni kell lemondva szeretni kell várva,
összekulcsolt testek izzadt nyomorával.

Pedig jó lenne úgy,
ahogy szeretném én,
jó volna úgy,
ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljunk a gödör szélén
tehetetlen sírva.

Meg fogok halni,
s te nem értettél semmit,
meg fogok halni
mert nem tudtam adni
nem tudtam csak ennyit.

Nem tudtam mondani, amit kellett volna.
Csak akartam élni.
Neked játszani
Játszani nem félni.
Játszani neked a reggelt, a Nap első sugarával,
a reggelivel, melyet ágyba hozok annak,
ki kedvesem eljátssza.

Ahogy a Földön, úgy a Mennyben is
Te szeretsz mást,
én szeretlek téged
hogy engem fogsz szeretni sohasem ígérted.

Te nekem vagy!
de ugyanúgy másnak.
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is :
szeretlek
csak szeretlek akkor is,
még akkor is.

Szeress vigyázva,
ne szeress bántva
Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket, ki fésüli újra
Hogyan jutunk a semmiből, a mindeneken túlra.
Ámen.

Kormorán : Adj még egy éjszakát

Kormorán : Adj még egy éjszakát
 
Adj még,
adj még,
adj még egy éjszakát -
Nézz rám
- nézz rám,
nyíljon egy új virág.
Ez a dal most rólunk szóljon,
az elvesztett percekért -
Ez a dal ne legyen szomorú,
szeretni kell - szeretetért.

Csak könnyet ne lássak,
szemedből hullani -
Könyveket írjanak rólunk,
hogy tudtunk játszani.
Mosoly legyen arcodon,
nevessenek szavaid.
A halállal majd, ha szemben állsz -
mondd megérte álmaid.

Ha téged nem szeretnélek,
nem lenne többé reggel -
ha téged, nem szeretnélek,
nem lenne fény az éjben.
Mely az eltévedt hajósnak utat mutat a szélben -
mely elfáradt vándort kísér az éjben.

Ne gondold,
soha ne gondold,
elkéstünk már -
hogy nyomainkat elmosta rég az áradó világ.
Hisz a hegyek mögül felkél a nap,
mikor kezed kezemhez ér
és nem fog többé fájni:
Szeretni tudtunk szeretetért.

Rákosi János: GYere ülj kedves mellém

Gyere ,ülj kedves ,mellém,
Mielőtt még elmennél,
Hogy még egyszer a szemembe nézz.
Ezek nem könnyű percek,
Érzem, a szíved reszket,
De a válás az mindig nehéz.
No csak ne sírj, ez nem méltó búcsúzás,
Légy okosabb,
Mi nem sírunk, ezt nem szabad.
Mosolyogj, mintha nem fájna, mosolyogj
Még egyszer úgy,
Mint mikor ott megláttalak...
Látod, így és most menj el,
Ilyen mosolygós szemmel,
Mindig így fogok gondolni rád.
Hagyd a könnyeket másnak,
Rád még szép percek várnak,
Hát csak menj kedves, jó éjszakát.

Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk,
Ennyi szép év után.
A sors ebbe is beleszólt és nékünk
Válni kell, bárhogy fáj!

Ének az esőben - V-tech

1. Egy angyal küldte értem biztos Õt,
Mert a szerelem mellé küldött jégesõt.
Hogy csókját még forróbban éljem át,
És közben úgy öleljem át,
mint nagy viharkabát

2. Ha utcára lép,
Könnyre váltja a felhõk záporát,
Mert sírni kezd az ég,
Ha minket együtt lát.

R. Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az esõ csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát

3. Záporral a kézben jött a nyár,
s mert a viharok mellé jó nagy tócsa jár,
Átáztatta szívem fõterét,
De téged küldött kárpótlásként
mint fõnyereményt

Nem számít már,
Hogy bõrig ázunk a csillagos ég alatt.
Mikor lelkünk táncot jár,
Már boldog a pillanat.
R. (2x)
(szövegíró : Orbán Tamás)

Fitó Ica: Árvalányhaj

Fitó Ica: Árvalányhaj

Bolyhos cérnaszál vagy
szélben lengedező
dísze a határnak

nem vagy színes-ékes
fehér gyapjúfonál
illatod sincs, mézes

árván hajladozol
méheket, lepkéket
nektárral nem vonzol

sívó homokbucka
hajlékod szegényes
füves árok partja

*

Vajon honnan jöttél?
Ide, hogy jutottál?
Tündérlány hajából
talán kihullottál?

Csomókban, elszórtan,
szerényen, csendesen,
társakkal magányban
árválkodsz kedvesen.

Tövednél gyík lapul
kis árnyat keresve,
nyúlsereg szaladgál
a vadászt feledve.

Pacsirta énekét
naphosszat hallgatod,
elhajolsz, tompítod,
ha őzpata dobog.

Ó, de leszednélek,
csokorba kötnélek
csodás dísze lennél
szobám szegletének.

Mesélnél a télben
szélsusogó nyárról
kékellő felhőről,
meleg napsugárról.

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn...

"Árvalányhaj lengedez a hegytetőn,
Árva vagyok, elhagyott a szeretőm,
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
Nem is lehet minden lánynak hat ökre.

Nem szeretem az uramat, nem biz­ én,
Ha kimegyek, ha bémegyek sírok én,
Sírok, sírok, siratom a lányságom,
Siratom a lánykori boldogságom."

Történet is íródott róla:

Tompa Mihály: Az árvalányhajról című elbeszélő költeménye.
 A versben Árvalány haját két testvére bosszúból lenyírja és
kiszórja a kastély ablakán. Ezt a megaláztatást a lány nem
éli túl, de a hajából árvalányhaj születik:

.....
S kikölt az árvalányhaj,
Mint a szellőcske szólt;

S azóta; hol tenyészik:
A rét vidékinél,
Lágyan ringatja anyja,
A csendes esti szél.

Legények! a leányhoz
Hogy hívek légyetek:
Bús Árvalány hajából
Bokrétát kössetek!

Azt szedjetek, leányok,
Ti is völgyön, hegyen!
Rút a leány, ha irígy;
Ő jó, szelíd legyen.

Homoki árvalányhaj 

Az árvalányhaj a homoki rétek, legelők, homokpuszták jellegzetes növénye. A jellegtelen kócos növényt Petőfi Sándor és Tompa Mihály tette híressé.

Az árvalányhaj a magyar nép egyik legkedvesebb növénye. A legények régen gyakran tűztek a kalap mellé árvalányhajból kötött bokrétát.

       (Ma már ez nem lehetséges, mert valamennyi árvalányhajfaj védett!)

Dobos Attila - Rózsák illatozzatok

 

Rózsák illatozzatok...

Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!


Refr.:
Tőlem távol áll a sírás,
az olcsó ábrándozgatás,
Már a sorsom nem vitás,
vagy ő, vagy többé senki más!

Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!

Próza (suttogva):
Amikor ezt a levelet írom,
már lehet, hogy elindultál felém,
és talán a következő percben
már magamhoz szoríthatlak én.

Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!
Csak ha ő, ő jön el!

Milyen szép a világ... (zenével)

Ha zöldell a fű, s ragyog a fény
a könnyű szél arcomhoz ér
akkor hadd mondjam el,
milyen szép a világ.

Ha leszáll az est, a Hold vigyáz rád
s barátként kíván jó éjszakát
neked hadd mondjam el
milyen szép a világ.

A szivárvány színét égre festheted,
a felhők bánatát messzi űzheted,
nincsen már semmi baj
ne bánts másokat,
örülj, hogy élsz,
hisz ember vagy.

Ha szomjas a szív, akkor se félj
szerelmet olthat új szenvedély.

Neked hadd mondjam el
milyen szép a világ.

Óh, hát hidd te is el
milyen szép a világ.

Hallgasd - nézd meg itt ...

Demjén Ferenc: Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.

Az Operaház Fantomja - dalszöveg és zene magyarul

Az Operaház Fantomja - dalszöveg
(Kántás Balázs)

CHRISTINE:
Halk hangján szólított, sejtelmesen
mikor álmomban éjjel megjelent
Álmodnék újra tán? itt érzem őt…
A Fantom kit a sötét éj elrejt most értem jő.

FANTOM:
Énekelj hát velem, hisz sorsod ez
A hangom megtalál, bármit teszel
Hiába fordulsz el, itt az idő,
a Fantom, kit elrejt a sötét éj, ím érted jő!

CHRISTINE:
Arcod ki látta már, retteg, míg él
Álarcod hadd legyek…
FANTOM:
Hangod enyém!
EGYÜTT:
Hang s lélek összeforrva őserő
a Fantom, kit elrejt a sötét éj ím értem / érted jő.

FANTOM:
Rég járod már utad, s tartasz felém
Ismered titkaim…
CHRISTINE:
Lelkem tiéd…
Ketten:
Egymásba fordul át múlt és jövő
A Fantom, kit eljrejt a sötét éj, most érted / értem jő.

EREDETI ANGOL SZÖVEG:

ANDREW LLOYD WEBBER, RICHARD STILGOE:
The Phantom of the Opera

CHRISTINE
In sleep he sang to me, in dreams he came
that voice which calls to me and speaks my name
And do I dream again? For now I find
the Phantom of the Opera is there - inside my mind

PHANTOM
Sing once again with me our strange duet
My power over you grows stronger yet
And though you turn from me, to glance behind,
the Phantom of the Opera is there - inside your mind

CHRISTINE
Those who have seen your face draw back in fear
I am the mask you wear . . .
PHANTOM
It's me they hear . . .
BOTH
Your/my spirit and your/my voice in one combined:
the Phantom of the Opera is there inside your/my mind . . .

PHANTOM
In all your fantasies you always knew
that man and mystery . . .
CHRISTINE
. . . were both in you . . .
BOTH
And in this labyrinth, where night is blind,
the Phantom of the Opera is there/here inside your/my mind . .

- Zene-  kinszi.multiply.com/music?&=&page_start=50


A film tartalma röviden...

Christine Daae (Emmy Rossum), a fiatal szopránénekesnő a párizsi Opera Populaire tagja. Egy napon titokzatos pártfogóra talál, s azt hiszi, hogy ő a "Muzsika Angyala", akiről korán meghalt apja beszélt neki. Az idegen azonban nem az Angyal, hanem a rejtélyes Fantom (Gerard Butler), aki rettegésben tartja a színház művészeit. Csak Madame Giry, a balett-tanárnő (Miranda Richardson) tudja, hogy aki a színházépület katakombái között rejtőzik, valójában egy torz arcú zenei géniusz.

(Azt hallottam egy kedves ismerősömtől, hogy a  folytatása készül hamarosan....)

Az operaház temperamentumos dívája, La Carlotta (Minnie Driver) az új előadás próbáinak közepén távozik, a színház menedzserei pedig nem tehetnek mást, mint az újonc Christine-t állítják helyette a rivaldafénybe. A varázslatos bemutatkozás nemcsak a közönséget bűvöli el, hanem a Fantomot is. Ezentúl csak a lány érdekli, és mindent elkövet, hogy pártfogoltja az opera új csillaga legyen. Szereti és bátorítja, egyengeti a karrierjét, de nem ő az egyetlen férfi, aki felfigyelt a fiatal énekesnőre. A színház gazdag patrónusa, Raoul de Chagny (Patrick Wilson) is körüludvarolja a lányt szerelmével. Christine-t rabul ejti ugyan karizmatikus és rejtőzködő mentora, de kétségkívül jobban vonzódik a rámenős és jóképű Raoulhoz, ami felbőszíti Fantomot... 

Apostol : Egyetlen szív

    

A Föld, a magányos Föld jelre vár,
Olyan régen egyedül suhan,
Fönn csillagok ragyognak,
de éjfekete minden ablak,
s mind zárva van.

A csönd, a magányos csönd jelre vár,
Olyan régen sötétben suhan,
De minden csöndben dal van,
És minden dalban egy szál dallam sír hangtalan.

(Refrén)
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.

E fény, ezt a messzi fényt keresem,
átkelek a némaság vizén,
s ha itt a közelemben
megkeres és meglel engem,
csillag a csillagot,
mert Ő is jelt adott,
s mint én felragyog.

(Refrén)
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.

(2xRefrén)
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.

Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.