2014. december 31., szerda

Békés, boldog új esztendőt kívánok!



"Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."
(Arany János)

Új évi köszöntők, idézetek


"Esztendő borul esztendőre, 
Az új az ót eltemeti. 
Ki búsul ezen? Csak a dőre, 
A bölcs mindezt csak neveti."
(Benedek Elek)

"Az esztendőnek a halála 
Oly ünnepélyes egy halál! 
Ilyenkor minden jobb halandó 
Elzárkozik, magába száll, 

S nem hogy barátnak, hanem még az 
Ellenségnek is megbocsát, 
És ez valóban nagyszerű, szép; 
De én is így tegyek-e hát?"
(Petőfi Sándor)

"Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."
(Arany János)

"Új esztendő beköszön. 
Régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap. 
Ej haj dús az év
minden jót ígér, 
minden napja cél és
minden éje kéj."
(Babits Mihály)

"Ismét leboronga egy évi idő,
Gyors napjaival soha vissza se jő.
Gyors napja, miként fejedelmi madár,
Csattogva odább kél és tova jár."
(Nagy Imre)

"Igyál. Köszöntsd magad felé a bort,
amely ezen az órán átsegít, s figyelj.
A távolban lovak: már tépdesik zablájukat,
jövendő tévedéseid."
(Szabó Magda)

"Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat."
(Benedek Elek)

"Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben."
(Szilveszter éjjel c. film)

"Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora! 
Jer, szorítsunk kezet örök elválásra: 
Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk
Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra.""
(Császár Ferenc)

"Úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük."
(Paulo Coelho)

"Évre évek multak s azóta én sokszor 
vártam még gyermekként az évfordulatkor, 
hogy majd csúcsra érek s gyakran már-már hittem, 
látok is valamit –, másszor legyintettem 
s Szilveszter csuszamló, sikongató éjén 
részegen pörögtem az év meredélyén."
(Illyés Gyula)

2014. december 20., szombat

Csizmadia Márta: Karácsonyi üdvözlet


Csizmadia Márta: Karácsonyi üdvözlet
 
Kalács és fenyőillatot álmodom, 
és még széna illatát.
Azét a szénáét, melyet nagyanyám 
Szentestéken a Kis Jézusnak 
szálláshelyül kínált.
Fagerendás, földes szobát,
nehéz barna ajtót, keskeny ablakot.
Ablaküvegre jégvirágot,
az égre fénylő holdat,
s millio csillagot.
Hócsikorgást, lábdobogást,
betlehemes három királyt.
Énekes köszöntőt a számba, 
diót, almát, szaloncukrot 
fázós kezembe,
meleg simogatást arcomra,
tréfás barackot a fejemre.
Zúzmarás ébredés,
napközbeni rohanás
követi varázslatos álmom.
Estefelé szelíd béke,
az égen ragyog a hold fénye.
Szobám mélyén fenyőszag és 
kalácsillat illat szállong.
Szívem telve reménységgel.
Csengőszóval, gyertyafénnyel
köszöntelek gyönyörű Karácsony!

Pohárnok Jenő: Karácsonyfa alatt


Pohárnok Jenő: Karácsonyfa alatt

Eljött a nap, mit várva-vártunk, 
Az égen csillagfény ragyog, 
Jézuska fáját ím' elhozták 
A halkan szálló angyalok.

Köszönjük neked, édes Jézus, 
Hogy szíved minket így szeret, 
S az angyalok dalával együtt 
Dicsőítjük ma szent neved!

S ha elmúlik majd a karácsony, 
Te akkor is maradj velünk, 
Míg élünk, ezt a kis családot 
Szeresd, ó édes Istenünk! 

Advent 4. vasárnapja


Advent IV vasárnapjával magunk mögött hagyjuk az adventi szent időt, véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. A küszöbön álló karácsonyi ünnepkör előtt számba vehetjük a megtett lelki utat, ugyanakkor lehetőségünk van kijavítani a készülődés folyamán előfordult mulasztásainkat. Ebben segítenek a szentmise olvasmányai. Az Ó-szövetségi olvasmányban a Kr.e VIII században, Izaiás próféta ajkán Isten arra buzdította Ácház királyt, hogy kérjen jelet, hogy ez által megerősödjön a bizalma. Annak ellenére, hogy Ácház visszautasította ezt a lehetőséget, Isten mégis jelet ígért: „Ime a szűz fogan, fiút szül és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: velünk az Isten.”
Az evangéliumban már a beteljesülés tárul elénk. Szent Máté evangélista miközben Jézus születésének körülményeiről ír, a Szűzanya kiemelkedő érdemei mellett, szent József szerepéről is szól. Az Úr Jézus történelmi születésénél Isten olyan személyek közreműködésére épített, akik szeretetből készek voltak áldozatot vállalni és ehhez személyes terveiket is feláldozták.
József készülődött, várakozott, de egy egész másfajta életet álmodott meg. Mária jegyeseként csakis arra készülhetett, hogy feleségül vegye őt, de azt kellett látnia, hogy Mária gyermeket vár. El akarta bocsátani, de az álmában megjelent angyal üzenetére megváltoztatta emberi elhatározását.
Mivel igaz ember volt, nyitott tudott maradni Isten hívására. Képes volt arra, hogy saját emberi terveit alárendelje Isten akaratának.
Hogyha párhuzamot vonunk a saját adventi készülődésünk és szent József várakozása között, rádöbbenhetünk, hogy a vallásos életünkben, vagy épp a karácsonyt megelőző várakozásunkban mennyi megszokottság van. Ezek lehetnek jól bevált módszerek, hogy miként szoktunk tenni dolgokat, pl. hogyan készülünk fel a karácsony ünnepére. Természetesen ez hasznos lehet, hisz a vallásosos életben is sokat számit a tapasztalat. Miért is ne tennénk azt, amit már kipróbáltunk, azt, ami már jól bevált? Mégis szűkség van egy többlet nyitottságra, odafigyelésre, személyes vállalásra.  Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Ehhez pedig nem elég a megszokás, a rutin, többre van szűkség.
Józsefnek álmában szólt az Isten és „amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.” Szent József képes volt a dolgok megszokott rendjét megváltoztatni, és saját emberi terveit alárendelni Isten akaratának, és kész volt egyűt működni ezzel az isteni tervvel.
Nekünk is figyelnünk kell, és olvasnunk kell azokból a jelekből, amelyeken keresztül Isten üzen.
Lehet, hogy ez imádságban történik meg, vagy épp egy jó szentgyónásra van szükségünk. Az is lehet, hogy egy jóakarónk által szólít meg minket, vagy a szentírás-, vagy lelki olvasmány szavain keresztül hallatja a hangját. Nagyon sok módja és lehetősége van annak, hogy Isten üzenete elérkezzen hozzánk.
Mindenképp, most a küszöbön álló karácsonyi  időben, szent József példájára, legyünk készek meghallani Isten jóra ösztönző szavát, és még ha áldozatba kerülne is, cselekedjünk annak megfelelően.

2014. december 19., péntek

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek


Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában, 
Mint egy fehérlő, csendes álom, 
Úgy vonult el a komoly karaván. 
És elől ment a három.

A sziklás föld mogorván és kopáron 
Feküdt el lábaik alatt. 
Méltóságos sora a száz tevének 
A harmaton halkan haladt. 
És mintha fehér árnyak lengenének, 
Úgy vonult végig a fehér sereg 
A völgyön, ahol nem nőttek virágok, 
S a városon, ahol az emberek 
Nem virrasztottak és nem énekeltek. 
S ahol nem látta őket senkisem.

És így suhant el csendesen 
Életre éledt vágya Napkeletnek 
Az ezredéves éjszakán.

Ama csillag után. 

2014. december 13., szombat

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!










 











  

Örömteli hétvégét kívánok!


Most ünnepeljük Advent harmadik vasárnapját, az úgynevezett örömvasárnapot. 
E nap liturgikus színe a rózsaszín, így hagyományosan ezt a gyertyát gyújtják meg ilyenkor a koszorún.

E nap üzenete:
"Örüljetek az Úrban szüntelenül, újra mondom, örüljetek, mert az Úr közel van" (Fil 4,4).

Túrmezei Erzsébet: Karácsony előtt


Túrmezei Erzsébet: Karácsony előtt 

Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom,
Szívem kitárom: kérlek add meg,
ami nincsen nekem!
Csodáddal csodálatos gyermek,
takard be életem!
Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.

Itt vagyok most jó uram....



Zongora: Urbanovics Simon
Ének: Urbanovics Rita

Samu Margit: Karácsony várása


Samu Margit: Karácsony várása

Nézz fel a csillagos égre és 
mindig látsz egy fényesebb csillagot, 
mely ragyogóbban ragyog, mint a többi, 
s gondolj tiszta szívvel a három királyra, 
akik hittek az Üdvözítő születésében. 
Vezette őket a csillag, szívük melege 
és a szeretet öröme, mert 
Megváltó született Nyugaton.

Higyjél az ő hitükkel, amit 
nekik adott az Isten, hogy 
egyetlen fiát lássák, érezzék, 
imádják és hirdessék, hogy él 
a Teremtő, ki szereti az embereket.

Amíg gyermeki szeretettel tudod 
szeretni egyetlen Megváltódat, 
addig az életed boldog és gazdag. 
Ne hagyd elveszni szívedben élő 
Istenedet, ne törölje ki senki. Énekelj, 
mert ő mindennél nagyobb hatalom.

Így várjad minden évben Isten egyszülött 
gyermekét, az értünk megszületett Jézust. 

1988

Samu Margit: Csillogó karácsony


Samu Margit: Csillogó karácsony

Megszólaltak a csengettyűk, 
csillog-villog az egész világ, 
tiszta fehér minden út, 
akár az égen a fénylő csillagok, 
mert itt a Karácsony: 
ma született a Megváltó.

Csak a szívek alszanak, 
a félelem markolja össze, 
mert nem tudni mit hoz a holnap, 
mennyi hitehagyott lélek 
borul le Előtted.

Hány összetört reményt visznek Hozzád, 
ki nem mondott jajt és könnyeket, 
néma könyörgéseket, vérző szíveket. 
Te vagy a hit és a remény, mert 
megindult már a föld és az ég, 
hogy elsodorja szerető gyermekeidet.

Én, a kicsi porszem kérlek: 
soha ne hagyd elaludni 
az örökké élő Betlehem fényességét, 
mert égnie kell mindörökké, 
hogy hinni tudjanak Tebenned. 

1991

A szeretet ajándéka


A szeretet ajándéka: Stephanie Dowrick

"A boldogságnak nincs fontosabb forrása, mint a szeretet gyakorlása."

"Az együttérzés a világ legcsodálatosabb dolga. 
De csak akkor létezik, ha gyakoroljuk."

"Ne utasítsd el a szeretetet, amikor vigasztalásra szorulsz."

"Elismerés, csodálat, nagylelkűség, megbocsátás: ezek a szeretet alapjai. 
És a humor a védőernyő fölötte."

"Becsüld meg a barátokat, mintha választott családod tagjai lennének. 
Becsüld meg a családodat, amiképp a legkedvesebb barátaiddal tennéd"

"Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek."

"A szeretetnek köszönhetjük a biztonság és sebezhetetlenség érzését. 
Ez tesz képessé minket arra, hogy önzetlenül forduljunk mások felé."

"Néha elég, ha egy másik embernek csak a lelkét szeretjük."

"A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal."

2014. december 8., hétfő

Szalay Mátyás: Békesség a földön!


Szalay Mátyás: Békesség a földön!

Valamikor megsimogatta hajunk, 
Mosolygó puha csókot adott 
S elaltatott az édesanyánk. 
Bohóka reménnyel elaludtunk, 
Neszeltük az angyal szárnya-suhogását, 
S Jézuska a karácsonyi álmok 
Aranyesőjét hintette le reánk.

Ez az emlék a szívünk szelíd éke. 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke.

Édesanyánktól elcsal az élet. 
Magával visz a tengerviharokra 
Az Isten-lelke-vezette sereg.

Hanem a vészben, a szélben 
A lelkünk mélyén egy karácsonyi emlék 
Szelíden az utunkba pereg…

Ez az emlék a szívünk örök éke, 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke.

Valakit néha szíven fog a bánat 
S a remény hídját nem verheti ki rajta, 
Mert tenger a bánata, tenger… 
Átsírja vele a világot, de hiába. 
(Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?) 
S a karácsonyi Betlehem előtt 
Boldogan könnybelábad az ember.

Itt a vigasznak soha-soha vége! 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke.

Valahol trónt emel a sötétség; 
Tele van köddel, borúval a szív 
S a hite romjaival a lélek. 
És a ködön átsugárzik a csillag… 
A jászol előtt lekonyul a beteg fej… 
Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet, 
Itt hiszek, itt újra remélek…

Itt a vigasznak soha-soha vége! 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke.

Várjuk-várjuk ezt az örök éjet, 
Csillagos éjet, szentséges éjet, 
Illatos lehellete mindig… 
Minden fehér és minden aranyos, 
És vágyó szívünket az angyaldalolások 
Csöndes Emmanueli örömmel 
Lassan tele-telehintik.

Ez az öröm a szívünk örök éke… 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke. 

Tollas Tibor: Fenyők

 Tollas Tibor: Fenyők

T
tű 
levelű 
csend kupolái 
örök- 
zöld fenyvesek 
a hó 
alól is reményt szikrázni 
csak zengjetek! 
Isten nélküli istállók mélyén 
ti őrzitek a szárnyatok alá menekült 
Kisdedet. 
Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, 
ha őrök 
elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább! 
Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe': 
csak a 
szeretet 
tehet 
csodát. 

2014. december 7., vasárnap

A négy gyertya története

                                   
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a
csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első :
      - ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a
hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
      - ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A
következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így
szólt a harmadik gyertya:
      - ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,
felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra
meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
      - ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új
életre keltette a többit.

Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a
hit, remény, szeretet és béke lángját!!!
Ámen.

Advent 2. vasárnapja


"A keresztények számára az adventi időben egy hang figyelmeztet, Keresztelő János hangja: „Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.”  Ez a hang nem világi, hanem lelki, belső hang, az Isten Fia befogadására szóló figyelmeztető hang. Keresztelő János felszólítása az emberi belső út építésére és a javításra irányul."

2014. december 6., szombat

Megjöttem....


"Tipp-topp, tipp-topp, ki jön a nagy hóban? 
Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban? 
Itt van már a nagyszakállú Télapó! 
Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró!" 
(Donászy Magda)

2014. december 5., péntek

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember


Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első hóember,
ki megtanul járni.
Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jó estét köszönnek,
ő is köszön, ő is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás 
öreg ember áll ott.
"Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."
"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"
Így történt, hogy akkor este-
- látta aki látta -
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.
Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!  

Mikulásra várva...






Lelkes Miklós : A szórakozott Mikulás


Lelkes Miklós: A szórakozott Mikulás

Ez a Mikulás a világvégi erdőben éldegélt egy nagy kamrás, kicsi házacskában. A nagy kamrára ugyancsak szüksége volt: ott tartotta a gyerekeknek szánt ajándékokat. A sok mindenféle között cintányérozó bohócot, játék babákat, kisautót, nagyautót, zakatoló mozdonyt, a szomszédok bosszantására is alkalmas trombitát lehetett látni, de ez utóbbit mindig olyan gyerek kapta, aki a hangos trombitaszóval nem zavarta a szomszédokat, mert jól tudta a Mikulás, hogy rossz szomszédság török átok.
No, eljött az a nagyon nevezetes nap, amikor a jó gyerekeknek ajándékot visz a jó szívű nagyszakállú. Persze, akad olyan gyerek is, aki hol jó, hol meg nem. Az ilyen gyereknek az ajándék mellé intő szavakat is visz ez a jóságos, de kicsit szigorú Mikulás. Meg is szeppen egy-egy gyerek, még az is előfordul, hogy a kisebbeknél eltörik a mécses. Hanem a Mikulás zsákja kárpótlást nyújt az ijedelemért.
Ebben az évben kicsit szórakozott volt a Mikulás. Szűkös idők jártak kiserdőn, nagyerdőn, még a világvégi erdőben is, ahol ő lakott. Kevesebb ajándékot tudott összegyűjteni, ezért gondolatai folyton azon jártak: hol szerezhetne még újabbakat a gyerekeknek a meglévők mellé.
Végül hatalmas zsákja, ha nem is lett színültig tele, mint máskor, azért most is megpocakosodott. Hanem a töprengő, szórakozott Mikulás véletlenül a saját cicáját is belerakta a zsákba. Nyávogta pedig a cica, Cincilimincili, erősen:
- Én a zsákból kimennék! Fognék inkább egérkét!
Hat pompás rénszarvas repítette a szánt, vitte a Mikulás az ajándékokat a gyerekeknek. Egyszer csak úgy tűnt neki, mintha a rénszarvasok nyávognának. Meg is jegyezte:
- Drága segítőim, jókedvre derítőim, miért nyávogtok?!
A hat rénszarvas sértődötten kapta hátra a fejét:
- Miért nyávognánk, egyikünk sem macska!
Csóválta fejét a Mikulás, azt hitte, hogy képzelődött.
Elsőnek egy kicsi házikónál állt meg a szánkó. A háztetőn üres gólyafészek várta a tavaszt és a gólyákat, bent a szobában pedig öt gyerek az ajándékokat. A Mikulás mindegyikük fejecskéjét megsimogatta és kinyitotta a zsákját. Ezúttal nemcsak a gyerekek lepődtek meg, hanem ő is, mert a zsákból Cincilimincili nevű cicája mászott elő panaszos képpel. A gyerekek nagy örömmel simogatták, azt hitték, hogy a cica az ajándékuk. A Mikulás azonban elmagyarázta, hogy ez az ő cicája és tévedésből tette a zsákba. Ünnepélyesen elnézést kért Cincilimincilitől, a gyerekek pedig a legszebb ajándékokat kapták: pörgethető csíkos csigát, lendkerekes tűzoltóautót, focilabdát a fiúk, a két kislány pedig egy-egy szőke és göndör hajú, kék szemű és nagy szemű babát.
A legnagyobb meglepetést azonban most hozta a legkisebb fiúcska, Pistike. Kucsmát húzott a fejére (apukájától kérte el), kabátját kifordítva vette magára és egy icipici zsákocskából (akkora volt, mint egy uzsonnászacskó) kolbászvéget vett elő. A cica elé lépett. A cicaorr rögvest izgalomba jött, felemelkedett. Pistike, aki most a Mikulás szerepét játszotta, mély hangon így szólt a cicához:
- Tied ez a kolbászvég! Aki á-t mond, mondjon bé-t! Ez itt egy nagy kolbász – vége, minden jó, ha jó a vége!
Mindenki nagyon nevetett, legjobban a szakállas Mikulás. Csak a cica nem nevetett, hanem kolbászvéget evett.

Lassan lépeget...


Fehér, havas utakon
lassan lépeget,
bekopog az ablakon,
vajon ki lehet?
Mikulás, Mikulás, 
jöjj el hozzánk már!
Minden kedves , jó gyermek
szívrepesve vár!


Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

Zelk Zoltán: Mikulás
Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó,
nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
fújhat már a szél,
nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.  

Körülötte égi fák,
rajtuk csillagok,
lámpást tart a holdvilág,
fényesen ragyog.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
„Jó, hogy itt vagy Mikulás,
gling, giling-galang!”

Ablakba tett kiscipők,
várják jöttödet.
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?

„-- Hoztam, bizony, hoztam én,
hisz itt az idő,
nem marad ma üresen
egyetlen cipő!...”

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.