2008. szeptember 16., kedd

Kiss Tamás: Mátrai ősz



Kiss Tamás: Mátrai ősz

 Oly egyedül állnak már a fák,
 sudár tölgyek, megtépett koronák,

 rajtuk, mint feszes húrokon zenél
 ég-föld-közi nagy hárfán a szél.

 Ne járj ide, mert ha ide jössz,
 elborít a hamvas, lila ősz.

 Nem jó neked magadhoz ily közel,
 vadként avarban vérezni el.

 Menj csak magasra. Ahol a fenyők
 lombos, örökzöld tűsátora nőtt.

 Menj, mig birod, mindig fölfelé
 fölbizsereg tán még a szív belé,

 mint ifjan, sátorral - ha várt a vadon -
 eredj nehéz évekkel válladon.

 Fenn zöld a fény s még ifjúságra vár
 a fákon átszürt gyógyitó sugár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése