Húsvétra készült .... /2015

   

 

Szuhanics Albert: A húsvéti kalács megáldása

Szuhanics Albert: A húsvéti kalács megáldása

  

Megáldatnak az ünnepi ételek,

kérünk Urunk, töröld el a vétkeket!

Jézus Krisztus, a te igéd eledel,

hívő nyájunk dús mezőkön ezt legel.

Angyaloknak tápláléka a mennyben,

örök élet kenyere vagy idelenn.

Áldd meg Urunk, az ünnepi kalácsot,

legényeknek kínálják majd leányok!

Kicsiny falunk étkeit mi kihoztuk,

áldd meg, kérünk, s áhítattal fogyasztjuk!

Aki hívő lelkülettel ezt eszi,

üdvösség és örök élet jár neki!

A húsvéti misztérium szavára

a mennyország kapuját mind kitárja.

Megszentelő, áldást hozó eledel,

hív` ajkakon mindörökre te leszel!

Az ünnepi étket igéd megáldja,

tiszta szívvel jöttünk az Úr napjára!

A mi hitünk: Jézus Krisztus feltámadt!

Örömhíred hirdetése nem várhat!

Debrecen, 2013. március 31.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Mentovics Éva: A tojásfestés

Mentovics Éva: A tojásfestés

Nyúl apónak sok a gondja.

Jajveszékel, fejét fogja.

– Reggel óta görnyedezek.

Hol van a sok nyuszigyerek?

Kupacokban áll a tojás,

nyakunkon van a locsolás.

Hogy készüljünk a Húsvétra?

Festésre vár százhúsz véka…

– Ne morgolódj, Nyuszi papa!

Most érkeztünk éppen haza.

Szélsebesen festegetünk,

vasárnapra készen leszünk.

Szép estét kívánok!

"Az út örökre megy tovább, 

felhők alatt és hold alatt, 

de bármily messze tért, a láb

végül hazafelé halad. 

S a szem, mely lángot és csatát

látott kőtermek mélyiben, 

a régi, ismert mezőkön át

füvön, fán, dombon elpihen."

(John Ronald Reuel Tolkien)

Képeim - március 15 emlékére.../2015

Szuhanics Albert: Azon a hajnalon...

Szuhanics Albert: Azon a hajnalon...

Azon a hajnalon valami feltámadt, 

kósza szél suttogott tavaszi imákat. 

Szabadság kapuja kitárult előttünk, 

hittük, hogy szolganép nem lesz már belőlünk! 

Azon a reggelen márciusi ifjak, 

szabadság mámoros poharából ittak. 

Hol nemzet, s a haza érdeke az első, 

örömkönnyet sírt a márciusi felhő. 

Azon a szép napon szorgos nyomdászkezek 

tizenkét pontot és Nemzeti dalt szedtek. 

Kiszabadult Táncsics, forrong a pesti nép, 

múzeum lépcsőjén zeng új, tüzes beszéd! 

Petőfi szavalja a Nemzeti dalát, 

küldöttség is indul, nem adjuk mi alább! 

Bécsnek büszke vára megremeg előttünk, 

halhatatlan hősök válnak ma belőlünk! 

Azon a szép napon megtörtént, mit vártunk, 

szabadság virága nyílott ki minálunk. 

illatát tavaszi szelek vitték messze, 

térben és időben távol... végtelenbe! 

Lobogjon a zászlónk, virítson kokárda, 

hadd legyen sorsunknak jobbra fordulása! 

Magyarok Istene, fohászunk hozzád száll, 

panaszos terhével, mint egy fáradt madár...

Debrecen, 2012. március 11.

Szuhanics Albert: Március szelleme

 Szuhanics Albert: Március szelleme

Hűs fuvallat lengi át napunk, 

márciusnak idusán vagyunk. 

Visszatér egy szellem akkoron, 

átsuhan vén pesti partokon. 

Hűs fuvallat lengi át a tájt, 

átérzünk ott mindent ami fájt. 

Magyaroknak, sorsa mit hozott...? 

közben mennyi álmunk megkopott. 

"Talpra magyar!" - zengnek a szavak, 

visszhangzanak az ősi falak. 

Hol egykor, régen Petőfi szavalt, 

újra halljuk a Nemzeti dalt! 

Az ős szellem még szívünkben él, 

mert a magyar mindig hisz, remél. 

Lobogj zászlónk, talpra áll e nép, 

és lesz jövőnk, ami újra szép! 

Ne tűrjünk el soha rabigát, 

úgy szeressük a magyar hazát! 

Talpra magyar! - suttogja a szél, 

van új tavasz és van új remény!

Debrecen, 2009. március 6.

Szuhanics Albert: Holdsugár ül arcodon

Szuhanics Albert: Holdsugár ül arcodon

Alszik a lomb, a virág,

polcodon fáradt babák.

Rózsaszín felhőiben,

a fényes Nap lepihen.

Alszik a vágy, a remény,

aludjál el kicsikém!

Mécslángot gyújt a sötét,

sok kicsi csillaggal ég.

Nyugalmas éjed legyen,

pihenjél kisgyermekem!

Hunyd le szép csillagszemed,

pszt... én már halkan megyek!

Simítom lágy paplanod,

dúdolok ha akarod...

A Holdról egy édes dalt,

lám attól elalszol majd...

Homlokod hűvös, komoly,

ajkadon édes mosoly.

Körötted mély nyugalom,

holdsugár ül arcodon...

(Debrecen, 2011. július 29.)

Szuhanics Albert: Ezüst sirályok

Szuhanics Albert: Ezüst sirályok

  

Sirályok szállanak szabadon az égen,

ezüstös, csillanó szárnyuk ott evez.

Hol véled hajózom fehér vitorlákkal,

piros árbocunkon zászló lengedez.

A messzi óceán ringatja hajónkat,

kék ködében úszunk halrajok felett.

Hosszú hajad friss szél borzolja arcodba,

s vágyakozva néz rám csillogó szemed.

Szálljatok sirályok, szabad, kék egünkön,

hajónkat kísérje e madár sereg!

Vitorlánk a napot tükrözi elétek,

s ti lesztek árnyhozó, ezüst fellegek.

Repülj hát át hajónk mi velünk a vízen!

Ott reánk a mesék zöld szigete vár.

Szabadon élhetünk e szerelmes földön,

ahogy kék égen száll az ezüst sirály...