Kinszi Böngészde

2015. október 3., szombat

Sárhelyi Erika: Őszi kérdés

Sárhelyi Erika: Őszi kérdés

Mondd, hová rejtsem a még fel-felbukkanó

Nap sugarában rejtőző meleget?

Hová menjek érte, ha elér majd a hó -

hiszen az ősz is oly korán meglepett.

Bőrömről lassan elpereg a nyár minden

íze, illata záporokba fullad,

fogason lóg már kedvenc, napszítta ingem,

s a naptárlapok lábam elé hullnak.

Az augusztusi csillagok hamvait is

rég messze fújta a szeptemberi szél,

csak áltat a fény, az ég kékje is hamis -

léptem az avarban októbert beszél.

Mondd, hová rejtsem hát a nyári éjeket,

a narancsszínben játszó hajnalokat?

Hová tegyem el, míg tavaszra ébredek,

míg majd világom a télből kiszakad?

Garai Gábor: Veled vagyok

Garai Gábor: Veled vagyok

Érzed, ha gondod, bánatod van

szólok hozzád, veled vagyok;

mint én is meghallom bajomban

hozzám szivárgó sóhajod?!

Nélküled élni nem tudok már;

lásd, ha távol vagy, ha közel

- édes bájad körül-lobog bár -

keserű mámorod ölel.

Kik összeforrottunk a bajban,

tilosban (s bűnben - mondanák

a szentek!), megleljük-e majdan

a közös kegyelem szavát?

Megleljük-e? Veled keresném

étlen is ítéletnapig!

Míg ránk gyújtja e képtelen fény

hűségünk gyémánt holdjait.

2015. szeptember 10., csütörtök

Johann Wolfgang Goethe: Talált kincs

Johann Wolfgang Goethe: Talált kincs

Jártam az erdőt,

csak így magam,

könnyű bolyongás

vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt

az útfelen,

mint csillag égett,

mint drága szem.

Már nyúltam érte,

de suttogott:

Ha leszakítasz,

elhervadok!

Erre tövestől

kivettem őt,

virulj kertemben

házam előtt!

Ott jól beástam

gyökereit:

egész bokor már

és úgy virít!

2015. szeptember 7., hétfő

2015. szeptember 5., szombat

Ami sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el. Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érkezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled. De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő - ha egyáltalán megadatik valaha is. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen."

(Csitáry-Hock Tamás)