Képeim - Ősz /2014

Pécsi Sándor: Élj a mának

Pécsi Sándor: Élj a mának

Soha ne fojtsd vissza érzéseid

mert elégsz egészen

soha ne bánd tetteid

mert a sors kifürkészhetetlen

soha ne felejtsd el álmaid

hisz azok oly szépek

soha ne hessegesd el vágyaid

hisz azok nélkül nincs élet

soha ne keseregj a múlt miatt

azt már nem változtathatod meg

soha ne hajszold magad

a jövőd már megírták előre

soha ne érezd hogy minden értelmetlen

mert így elveszíted szem elől a szépséget

soha ne gondold hogy minden felesleges

mert egy kicsit fájdalmas az élet

ezért használd ki minden percét

hogy meg ne bánjad

hogy soha nem éltél

ezért élj a mának!

Indián nyár - Kovács Kati /videó és dal szöveg

Tudod, még sohasem voltam olyan boldog, 

mint akkor, azon a reggelen,

Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük.

Ősz volt; de azért még sütött a nap. 

A fákon piros és sárga levelek remegtek.

Az angolok ezt úgy hívják: Indián nyár.

De nekünk csak ősz volt, egyszerűen csak ősz.

Fehér ingeden megcsillant a fény, 

És én emlékszem - pontosan emlékszem, hogy mit mondtam neked.

Egy év telt el azóta, egy század, egy örökkévalóság.

Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,

S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.

Életünk, megszépíti egy fénysugár,

elkísér az indián nyár.

Ma nagyon messze vagyok attól az őszi reggeltől,

Ülök a folyóparton, és rád gondolok.

Hol vagy most? Mit csinálsz?

Eszedbe jutok-e még néha?

Egyedül nézem a hullámokat,

Látod, kijöttem ide.

Lefekszem a parti homokra, és emlékezem.

Emlékezem a víz kékjére, a napsugárra, 

és a boldogságra, amit elvesztettem.

Egy örökkévalóság telt el azóta

egy század, egy év.

Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,

S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.

Életünk, megszépíti egy fénysugár,

elkísér az indián nyár.

Őszi idézetek képeken /2014

Várnai Zseni: Fáradt a szívem

Várnai Zseni: Fáradt a szívem

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,

Csak jó úgy hosszan ülni a napon,

Nézni a fákat, és nézni az eget,

A messziról kéklő nagy hegyeket,

És lesni a fájó csöndet itt belül,

Amint a könnyhúrokon hegedül.

Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,

Meghalt talán, vagy alszik, pihen?

Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,

Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?

Tud-e még sírni, könnye van-e még?

Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,

Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,

Ha zúg fölötte vészes förgeteg?

S altatónótát, zengőt, édeset,

Dalol-e majd, ha elterül az est,

S a kisfiú álommesére vár,

Mely aranykertből aranyszárnyon száll,

Át a nagy, fénylő mesetengeren,

A fáradt, csöndes szívemet

Parafadugóból készült dekorációk

forrás: google képek

Kikapcsolódás, stressz oldásra ....

Online játékok:

Tetris itt

Lövöldözős itt

Logikai itt

Bowling itt, ha épp ehhez van kedved :)

Őszi hangulat... /képek 2014

"Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők, 

A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa, 

Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen, 

Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon."

(Buddha)

Aranyosi Ervin: A jó, öreg ősz, visszatér

Aranyosi Ervin: A jó, öreg ősz, visszatér

Tovatűnt már a zöldellő Nyár,

az égre bíbort fúj a szél.

Forog a kör, s a festőművész,

a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,

hangulatból, élményt kever.

A természetben a sokszínűség,

a tél előtt, életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,

reszket az ágon száz levél.

A félelem az elmúlástól,

uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?

Minden Telet, Tavasz követ!

Örülni kéne most az Ősznek,

s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,

gyümölcseit, mit ránk hagyott.

A körforgás nem érhet véget,

az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,

s a körforgásunk meg nem áll.

Álomra készül a világunk, 

s vágyjuk: - a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz

minden rád váró, szép napot.

Örülj az Ősz művészetének,

szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,

fogadd a szépet lelkesen.

Csodálkozz rá az őszi lombra!

Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,

Túlélni? - Az csak gyenge cél!

A levegő egy helyben állna,

ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,

gyönyörködj benne, élj vele!

Aki szépségét meg nem látja,

egyedül az halhat bele.

Román Antal: Ősz

Román Antal: Ősz

A nyár emlékét idézi még a gyengélkedő napsugár,

De érezzük már, minden szép nap lassan-lassan tovaszáll.

Ritkulnak a fák lombjai, avar lepi be a tájat,

A lemenő Nap vörös fénye elnyújtózva ásít párat.

Elmúlik minden, mi szép volt, búcsút intve e világnak,

Lehullik a levelekkel minden öröm, s minden bánat.

Helyükön csak sivár ágak hirdetnek egy szebb világot,

Egy életteli, nyüzsgő létet, mit szem eddig csak ott látott.

Hűvös szellő suhan végig, borzolja az emlékeket,

Felkap néhány falevelet, s egy másik helyre teszi őket.

Minden perc és minden óra így kerül le egyre mélyebb

Rétegébe emléküknek, s így lesz minden emlék még szebb.

Mert az idő elfeledtet minden rosszat, mi csak érhet,

S ha visszanézünk majd a nyárra, nem látunk mást, csakis szépet!

És bár tudjuk, előttünk van még egy hosszú, hideg tél is,

S hó és jég fed minden szépet, minden jót, de tudjuk mégis,

Eljő majd a tavasz fénye, s életet lehel a tájba,

Felolvad a jég s a hó, gyógyírt adva szomjúságra,

Új levele nő a fáknak, langyos szellő suhan csendben,

Simogatva viszi a hírt: új világ van születőben.

Minden szép, mi elmúlt ősszel, s hullott levélként a földre,

Minden jó, mit eltemettünk mélységesen emlékünkbe,

Minden rossz, mi megfakulva lapul lent az avar mélyén,

Minden jég, és minden hó, mi elolvadt, s immár víz lévén

Táplálja az új világot, erőt ad a folytatáshoz,

A dermedt tájra új életet, új reményt és megváltást hoz,

Hogy bátran nézzünk elébe a tavasznak s egy újabb nyárnak,

S ne sajnáld, hogy ismét ősz lesz, része ez a körforgásnak.