2008. július 15., kedd
Horoszkóp képek...
Josephine Wall állatöv festménnyei
March 21 - April 20 - Aries
April 21 - May 21 - Taurus
May 22—June 21 - Gemini
June 22—July 22 - Cancer
July 23—August 22 - Leo
August 23—September 22 - Virgo
September 23-October 23 - Libra
October 24—November 22 - Scorpio
November 23 - December 21 - Sagittarian
December 22—January 19 - Capricorn
January 20—February 18 - Aquarians
February 19—March 20 - Neptune,
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
2008. július 8., kedd
Evita - Miért kell, hogy sírj, Argentína / dallal/
Evita - Miért kell, hogy sírj, Argentína
(musical)
A szó új ízét nem érzem én,
Bennem még tisztán él, úgy, mint rég,
Minden dal, s minden kép, mely a múltról beszél...
Betölt egy érzés: nincs menekvés,
Sorsom vállalnom kell!
Eltűrni gúnyt és szenvedést,
S menni, ha az időm letelt!
Úgy vártam már, hogy jöjjön a változás!
Szennyes és vaksötét volt a ház,
Az a hely, ahol éltem, hol a fény sosem járt...
És mégis szép volt!
A fiatalság és a szabadságvágy
Legyőzött kételyt és közönyt,
Míg szívem a néphez talált!
Miért kell, hogy sírj, Argentína?
A sorsom, hogy érted éljek!
Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd:
Áldott a végzet; szenvedni érted!
A pénz, s a hírnév nem csábít már...
A féltett kis ábrándvilág csak egy gyermek álma volt,
S mint a füst, messze szállt...
A szép csodáktól, az illúzióktól ne várj megoldást!
A válasz itt él szívemben, ha szeretsz, én nem hagylak el!
Miért kell, hogy sírj, Argentína?...
Miért kell, hogy sírj, Argentína?
A sorsom, hogy érted éljek!
Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd:
Áldott a végzet; szenvedni érted!
Mindent elmondtam, s a s szívem most újra könnyű és álmodó...
És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell:
Igaz volt minden szó...
(dalszöveg) : Miklós Tibor)
________________________________
Rövid ismertető...
Sir Andrew Lloyd Webber, (született 1948. március 22.)
a zenés színház nagysikerű angol zeneszerzője.
A késő 20. század egyik legnépszerűbb színházi (musical) zeneszerzője,
több sikerdarabjával, melyek egy évtizednél tovább futottak mind a Broadway-en,
mind a West End-en. Pályafutása alatt 16 musicalt, több filmzenét, és egy
Latin Requiem Mass-t szerzett. Rengeteg díjjal tüntették ki, beleértve hét
Tony-díjat, három Grammy-díjat, egy Oscar-t, egy Nemzetközi Emmy-díjat,
hat Laurence Olivier-díjat, és egy Golden Globe-díjat. Számos dala, különösen
a „Hogy szeressem én, mondd” („I Don't Know How to Love Him”) a Jézus Krisztus szupersztárból (Jesus Christ Superstar), a „Miért kell, hogy sírj, Argentína”
(„Don't Cry for Me, Argentina”) az Evitából (Evita), az „Éjfél” („Memory”) a
Macskákból (Cats), és „Az éj zenéje” („The Music of the Night”)
Az Operaház Fantomjából (The Phantom of the Opera) széles körben ismertté
váltak és slágerek voltak az anyamusicaljükon kívül is. Vállalata, a Really Useful
Group London egyik legnagyobb színházi szervezete.
Webber és Magyarország
Bizony, Budapest volt az első kelet-európai főváros, ahol engedélyeztem
a darabjaimat a hidegháborús időkben
"Bármerre is járok, mindenütt azt hallom, hogy Budapest egyre inkább a
zenei színjátszás fővárosává válik"
Lloyd Webber megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét
a magyar kultúra támogatásáért, nemzetközi hírnevének öregbítéséért és
műveinek magyar feldolgozására biztosított egyedi lehetőségekért.
(musical)
A szó új ízét nem érzem én,
Bennem még tisztán él, úgy, mint rég,
Minden dal, s minden kép, mely a múltról beszél...
Betölt egy érzés: nincs menekvés,
Sorsom vállalnom kell!
Eltűrni gúnyt és szenvedést,
S menni, ha az időm letelt!
Úgy vártam már, hogy jöjjön a változás!
Szennyes és vaksötét volt a ház,
Az a hely, ahol éltem, hol a fény sosem járt...
És mégis szép volt!
A fiatalság és a szabadságvágy
Legyőzött kételyt és közönyt,
Míg szívem a néphez talált!
Miért kell, hogy sírj, Argentína?
A sorsom, hogy érted éljek!
Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd:
Áldott a végzet; szenvedni érted!
A pénz, s a hírnév nem csábít már...
A féltett kis ábrándvilág csak egy gyermek álma volt,
S mint a füst, messze szállt...
A szép csodáktól, az illúzióktól ne várj megoldást!
A válasz itt él szívemben, ha szeretsz, én nem hagylak el!
Miért kell, hogy sírj, Argentína?...
Miért kell, hogy sírj, Argentína?
A sorsom, hogy érted éljek!
Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd:
Áldott a végzet; szenvedni érted!
Mindent elmondtam, s a s szívem most újra könnyű és álmodó...
És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell:
Igaz volt minden szó...
(dalszöveg) : Miklós Tibor)
________________________________
Rövid ismertető...
a zenés színház nagysikerű angol zeneszerzője.
A késő 20. század egyik legnépszerűbb színházi (musical) zeneszerzője,
több sikerdarabjával, melyek egy évtizednél tovább futottak mind a Broadway-en,
mind a West End-en. Pályafutása alatt 16 musicalt, több filmzenét, és egy
Latin Requiem Mass-t szerzett. Rengeteg díjjal tüntették ki, beleértve hét
Tony-díjat, három Grammy-díjat, egy Oscar-t, egy Nemzetközi Emmy-díjat,
hat Laurence Olivier-díjat, és egy Golden Globe-díjat. Számos dala, különösen
a „Hogy szeressem én, mondd” („I Don't Know How to Love Him”) a Jézus Krisztus szupersztárból (Jesus Christ Superstar), a „Miért kell, hogy sírj, Argentína”
(„Don't Cry for Me, Argentina”) az Evitából (Evita), az „Éjfél” („Memory”) a
Macskákból (Cats), és „Az éj zenéje” („The Music of the Night”)
Az Operaház Fantomjából (The Phantom of the Opera) széles körben ismertté
váltak és slágerek voltak az anyamusicaljükon kívül is. Vállalata, a Really Useful
Group London egyik legnagyobb színházi szervezete.
Bizony, Budapest volt az első kelet-európai főváros, ahol engedélyeztem
a darabjaimat a hidegháborús időkben
"Bármerre is járok, mindenütt azt hallom, hogy Budapest egyre inkább a
zenei színjátszás fővárosává válik"
Lloyd Webber megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét
a magyar kultúra támogatásáért, nemzetközi hírnevének öregbítéséért és
műveinek magyar feldolgozására biztosított egyedi lehetőségekért.
2008. július 5., szombat
Reviczky Gyula: Imakönyvem
Aranykötésû imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv elsõ oldalán.
Sok év elõtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betûkre fõmet,
Hogy fölidézzem szellemét.
Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam õt.
Tavasz volt épp, a kedves ákác
Virágozott a ház elõtt.
A lemenõ nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál,
És vélem együtt sírt szegény.
Hogy elmosódtak a betûk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midõn ez imakönyvbõl
Még az anyám imádkozott.
Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajambul egy kevés.
Aranyos fürtjeimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.
Írott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.
Elnézem... Éppen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyellném a könnyeket.
Az Úr imádságát ütöm fel
(Kísérõm a nehéz uton),
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, ó, Jézusom!
Imádság kell a szenvedõnek,
Akit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.
Föl nem panaszlom a világnak,
Csak szellemednek, jó anyám,
Milyen kopár volt ifjuságom,
S hogy mennyi bánat szállt reám.
Tûrtem, reméltem, megalázva
Idegenek közt éltem én;
De azt a régi imakönyvet
S emléked szentül õrizém.
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv elsõ oldalán.
Sok év elõtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betûkre fõmet,
Hogy fölidézzem szellemét.
Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam õt.
Tavasz volt épp, a kedves ákác
Virágozott a ház elõtt.
A lemenõ nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál,
És vélem együtt sírt szegény.
Hogy elmosódtak a betûk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midõn ez imakönyvbõl
Még az anyám imádkozott.
Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajambul egy kevés.
Aranyos fürtjeimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.
Írott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.
Elnézem... Éppen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyellném a könnyeket.
Az Úr imádságát ütöm fel
(Kísérõm a nehéz uton),
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, ó, Jézusom!
Imádság kell a szenvedõnek,
Akit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.
Föl nem panaszlom a világnak,
Csak szellemednek, jó anyám,
Milyen kopár volt ifjuságom,
S hogy mennyi bánat szállt reám.
Tûrtem, reméltem, megalázva
Idegenek közt éltem én;
De azt a régi imakönyvet
S emléked szentül õrizém.
Reviczky Gyula: Tedeum
Reviczky Gyula: Tedeum
Hány magas eszme, mennyi ábránd
Kél s száll szívembe' szerteszét!
De egynek sem tud adni hangot,
Oly árva sokszor a beszéd.
Ügyetlenül vergõdik itt lenn
A messze szálló gondolat.
Visszhang a vers; érzelmeinknek
Majd mindig csonka hangot ad.
A múltból, mint távol harangszót
Áthallom a bölcs jósigét:
Ne szûnj soha jobb korra várni!
Kislelkû! Tudsz-e hinni még?...
S hinnék; de látom a jövendõt,
A neve vér és iszonyat.
Az örök harcnak, gyötrelemnek
Jó vége soha sem szakad.
Hûlt vágyak, elzüllött remények...
Mit várjak én még idelenn?
Kínomat zengném, ha találnék
Új dalt az ócska hangszeren.
Kínos vajúdás, lázas álmok...
Ím', ez a dal története,
Egyhangú mind, ah, mind unalmas;
A dalnak sincs már érdeme.
Uram! Nem átkozódom én, bár
Sokszor sóhajtok csöndesen.
Az én beteg szívem fohászát
Ki hallja meg, ha még te sem?...
Tátongó sebemet te látod;
De nem adsz rája balzsamot.
Pedig, hogy nem gyógyul magátul,
Én Istenem, te tudhatod!
Egy átok ûz! Hiába vágyom
Az emberekkel tenni jót.
S bár sujtasz mind a két kezeddel,
Én tûrök, mint a bárgyu Jób.
A porba hullok. Ó, ki merne
Panaszt emelni ellened?
Himnuszt zengek keserveim közt:
Dicsértessék a te neved!
Ki lát szívembe?... Senki!... Mégis
Fölírják, hányszor vétkezik.
Kövezzenek, vagy áldjanak meg,
Õk lelkemet nem ismerik.
De nem haragszom; hisz' az ember
Egymás bírája nem lehet.
És ami fáj, amit zokogva
Panaszlok, nem a gyûlölet.
Szentségem a keserv, s miként a
Katona rongyos zászlaját:
Szívemet annál jobban õrzöm,
Minél több bánat járta át.
S ha eltipor a szenvedélyek
Bõsz méne a harc mezején:
Ne gázoljon szívembe senki;
Maradjon a zászló enyém!
Megnyugszom. A nehéz lemondás
Késõ korában élek én.
Örültem én is az örömnek
És ami fájt, megkönnyezém.
S közelg bár nagy idõk viharja:
Én csillagomhoz hû leszek.
Tebenned bízom, örök Isten;
Dicsértessék a te neved!
De egynek sem tud adni hangot,
Oly árva sokszor a beszéd.
Ügyetlenül vergõdik itt lenn
A messze szálló gondolat.
Visszhang a vers; érzelmeinknek
Majd mindig csonka hangot ad.
A múltból, mint távol harangszót
Áthallom a bölcs jósigét:
Ne szûnj soha jobb korra várni!
Kislelkû! Tudsz-e hinni még?...
S hinnék; de látom a jövendõt,
A neve vér és iszonyat.
Az örök harcnak, gyötrelemnek
Jó vége soha sem szakad.
Hûlt vágyak, elzüllött remények...
Mit várjak én még idelenn?
Kínomat zengném, ha találnék
Új dalt az ócska hangszeren.
Kínos vajúdás, lázas álmok...
Ím', ez a dal története,
Egyhangú mind, ah, mind unalmas;
A dalnak sincs már érdeme.
Uram! Nem átkozódom én, bár
Sokszor sóhajtok csöndesen.
Az én beteg szívem fohászát
Ki hallja meg, ha még te sem?...
Tátongó sebemet te látod;
De nem adsz rája balzsamot.
Pedig, hogy nem gyógyul magátul,
Én Istenem, te tudhatod!
Egy átok ûz! Hiába vágyom
Az emberekkel tenni jót.
S bár sujtasz mind a két kezeddel,
Én tûrök, mint a bárgyu Jób.
A porba hullok. Ó, ki merne
Panaszt emelni ellened?
Himnuszt zengek keserveim közt:
Dicsértessék a te neved!
Ki lát szívembe?... Senki!... Mégis
Fölírják, hányszor vétkezik.
Kövezzenek, vagy áldjanak meg,
Õk lelkemet nem ismerik.
De nem haragszom; hisz' az ember
Egymás bírája nem lehet.
És ami fáj, amit zokogva
Panaszlok, nem a gyûlölet.
Szentségem a keserv, s miként a
Katona rongyos zászlaját:
Szívemet annál jobban õrzöm,
Minél több bánat járta át.
S ha eltipor a szenvedélyek
Bõsz méne a harc mezején:
Ne gázoljon szívembe senki;
Maradjon a zászló enyém!
Megnyugszom. A nehéz lemondás
Késõ korában élek én.
Örültem én is az örömnek
És ami fájt, megkönnyezém.
S közelg bár nagy idõk viharja:
Én csillagomhoz hû leszek.
Tebenned bízom, örök Isten;
Dicsértessék a te neved!
2008. július 4., péntek
A viaszvirágom is virágzik...
Kitettem az előtérbe, és most 13 virág van rajta, és csodálatos illata.
A kertben már a cickafark is kinyílt. Folyamatosan vágom egész nyáron,
ősszel és télen nagyon mutatós a vázában.
2008. július 3., csütörtök
Dobos Attila - Rózsák illatozzatok
Rózsák illatozzatok...
Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!
Refr.:
Tőlem távol áll a sírás,
az olcsó ábrándozgatás,
Már a sorsom nem vitás,
vagy ő, vagy többé senki más!
Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!
Próza (suttogva):
Amikor ezt a levelet írom,
már lehet, hogy elindultál felém,
és talán a következő percben
már magamhoz szoríthatlak én.
Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!
Csak ha ő, ő jön el!
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!
Refr.:
Tőlem távol áll a sírás,
az olcsó ábrándozgatás,
Már a sorsom nem vitás,
vagy ő, vagy többé senki más!
Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!
Próza (suttogva):
Amikor ezt a levelet írom,
már lehet, hogy elindultál felém,
és talán a következő percben
már magamhoz szoríthatlak én.
Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!
Csak ha ő, ő jön el!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)