Szuhanics Albert: Látod-e, vége az évnek...

Szuhanics Albert: Látod-e, vége az évnek...

Látod-e, vége az évnek,

ó és új ma összeérnek,

éjfélt üt egyszer az óra,

mintha egy nap vége volna.

Pedig az óév elszaladt,

s egy újban találtad magad,

régitől búcsút kell vennünk,

s szükséges újat szeretnünk!

Esztendőnk újszülött gyermek,

s bennünk is születnek tervek,

álmok és fohászok szállnak,

lelkünkben angyallá válnak.

Szállanak, szállanak egyre

vágyaink egy magas hegyre,

kívánunk szépeket, jókat,

suttogunk angyali szókat.

Pezsgővel köszöntünk újév,

légy te, mint egy álom, oly szép!

Hozz békét a földön, égen,

s úgy áldott esztendőnk lészen!

Mosolygós legyen az évünk,

jövőnktől ne kelljen félnünk,

legyen az életnek célja,

koccintsunk erre mi még ma!

Debrecen, 2014. december 31.

Békés, boldog új évet kívánok!

Tobai Rózsa : Boldog Új Évet

Tobai Rózsa : Boldog Új Évet

Legyen néked öröm,

Az új esztendőben.

Béke, remény, nyugalom,

Legyen benne bőven.

Ne nézz már hátra,

Mindig csak előre.

Kívánok sok szépet,

Az új esztendőre.

Szebb jövőért tekintve,

Nézzünk fel az égre.

Sok ínséges év után,

Remény legyen végre.

Legyen béke, szeretet,

Az új esztendőben.

Szeretteink legyenek,

Mind jó egészségben.

Békesség és szeretet,

Legyen egykettőre.

Ezt kívánom néked én,

Az új esztendőre.

Gazdag Erzsi: Hóember

Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt

álldogál egy fura alak;

hóból van keze-lába,

fehér hóból a ruhája,

hóból annak mindene,

szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,

feje búbján köcsögkalap.

Honnan jött, tán Alaszkából

vagy a déli-sarki tájról,

hol a jegesmedve él,

s télen-nyáron úr a tél?

Uramfia, ki

lehet? Mondjátok meg,

gyerekek!

"Sem a Péter, sem a Pál,

egy hóember álldogál."

Cézár kutya sunyít, lapul.

Rá nem jönne, ki ez az úr.

Mert hogy úr, az bizonyos.

Olyan kövér, totyakos.

Tisztességgel megugatja.

Meg se billen a kalapja

a nagy úrnak. Rá se néz.

Hej, de bátor, de vitéz!

Cézár most már tiszteli;

borjúcsontot visz neki.

Az csak sután áll a hóban.

Nem hallgat az okos szóra.

Nem eszik, és nem beszél.

Szegény Cézár, jaj, de fél!

Szederfánkon ül a veréb.

Ő ismeri meg legelébb.

Könnye csordul, úgy nevet,

s nevetik a gyerekek.

"Ejnye, Cézár, hát nem

látod?

Hóember a barátod!

Ne félj tőle nem harap!

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót:

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre.

Fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Várnai Zseni: Hull a hó

Várnai Zseni: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,

lesz belőle takaró,

ráborul a vetésre,

hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt

kenyérmagvak alszanak,

puha ágyban telelnek,

s kikeletkor kikelnek.

Békés, Boldog Karácsonyi ünnepeket Kívánok!

 

Szuhanics Albert: Nincs már messze Betlehem

Szuhanics Albert: Nincs már messze Betlehem

Nincs már messze Betlehem,

fussatok tevék!

Árkon, bokron, réteken,

angyal száll felénk.

Fényes lénye..., kit látok,

nékünk integet.

"Jó hírt hoztam királyok;

kisded született!

Áldás árad, hull a hó

lágyan és puhán.

Köztünk van a Megváltó,

most már ezután!

Mennynek legszebb csillaga

hová vezetett?

Kedves három királyok,

megérkeztetek!"

Erre tart a pásztorok

szelíd csapata.

Mesés mint az álmotok,

e szent éjszaka.

Jászolban vár Mária

csodás gyermeke.

Az Istennek szent fia

szállt a földre le.

József beljebb invitál

hódolunk mi ott.

Hol az örök, nagy király

megmutatkozott!

Karácsonyi éneket

dalol fenn a menny.

Békesség és szeretet

árad idelenn...

Szuhanics Albert: Karácsony éjjelén

Szuhanics Albert: Karácsony éjjelén

Karácsony éjjelén, 

Barlangnak szívében, 

Megszületik a fény 

Mária ölében. 

Kicsi az újszülött, 

De már itt van velünk. 

Ő sugárzó remény, 

És szeretet nekünk. 

Mária karjában 

Mosolyogva pihen. 

Ne féljetek többé! 

Kis lénye így izen. 

Büszkén néz rá József, 

Pásztorok jövének. 

Angyalok köszöntik, 

Száll mennyei ének. 

Üdvözítő Isten 

Született közétek. 

Megszentelt éjjelen, 

Nagyon szeressétek! 

Világosság ragyog, 

Szeretetet hozott. 

Szolgálnak őneki 

Szentek és angyalok. 

Ezentúl, magányos, 

Olyan ember sincsen. 

Nagy szeretetével 

Velünk van az Isten! 

Köszöntünk kis Jézus. 

Áraszd ránk fényedet. 

Szeretet töltse be 

Földünk, s a kék eget! 

Debrecen, 2007. december 16

Szuhanics Albert: Szenteste

Szuhanics Albert: Szenteste

Szeretet fényével üdvözítő király, 

ő, kit Karácsonykor mindenki visszavár. 

Éjjel születik meg az Isten fény-fia, 

boldogan ringatja karjában Mária. 

Retteg a sötétség, ha csak reá tekint, 

mert az üdvözítő feltárja titkait. 

Mennyek Királynője az ő édesanyja, 

születési helyét csillaga mutatja. 

Őnéki hódolnak napkeleti bölcsek, 

angyalok a mennyben, s pásztorok is jőnek. 

Béke fejedelme, Szelídségnek atyja, 

üdvözítő szívét szeretetként adja. 

Örvendezz Magosság! Békesség a Földnek! 

Új napja virradt ránk az örök évkörnek!

Advent 4. vasárnap

Hit, remény, szeretet, öröm – ezt testesíti meg a négy gyertya 

"Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, és az egész népnek: ma született az Üdvözítő Dávid városában. 

Ő  a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve." Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek."

(Lukács evangéliuma)

Adventi naptár - történet

Adventi naptár egy középület homlokzatán (Rathaus Hünfeld)

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

Advent 3. vasárnap

Hit, remény, szeretet, öröm – ezt testesíti meg a négy gyertya 

„Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” 

(Mk 1,15).

 "Örvendjetek mindnyájan az Úrban, ismét mondom, örvendjetek,

 mert az Úr immár közel van hozzánk!"

Kellemes Ünnepeket!

Építsd fel a Hóembert... Kattints rá...

Donászy Magda: Kis fenyő

 

Donászy Magda: Kis fenyő

Szabad-e bejönni? 

Zöldfenyő vagyok. 

Kicsiknek, nagyoknak, 

Békés jó napot!

Jó napot, Zöldfenyő! 

Régen várunk rád, 

maradj itt minálunk, 

díszítsd a szobát!

Nincs tarka virágom, 

egyetlen tobozban 

a távoli erdők 

üzenetét hoztam.

Zúzmara díszíti 

a tobozod, ágad, 

maradj itt közöttünk 

kiskarácsonyfának.

Szeretettel jöttem, 

szívesen maradok, 

hogy veletek töltsem 

a szép ünnepnapot.

Állj ide középre, 

feldíszítünk szépen, 

te leszel a legszebb 

a földkerekségen. 

Devecsery László: Karácsonyi pillangók

Devecsery László: Karácsonyi pillangók

Karácsonyi kismadár

üldögél az ágon;

karácsonyi muzsika:

szél zenél a fákon.

Könnyed röptű hópihék

pillangóként szállnak,

ünnepváró pásztorok

köszönteni járnak.

Közeleg az este is:

hótiszta az álom;

angyal szavú szózatod

igaz szívvel várom.  

Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik

Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik 

  

Minden nap esttel végződik.

Minden zaj csenddel végződik.

Minden valami semmivel végződik

és holt betű lesz minden fájdalom.

Csukják itt is, ott is az ablakot,

értelmetlen sötét zsalu-szemek

ölelik magukba arcomat.

Minden nap estével végződik.

Kaput keresek, hol nem áll angyal,

egy szemet, mely nyitva maradt

s azt mondja nekem: értelek.

De minden zaj csenddel végződik.

Ilyenkor a templomokat is bezárják,

az Isten magára csavarja

gomolygó, vastag, sokredős ruháját -

minden valami semmivel végződik.

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,

a koldusok bokrok alá húzzák magukat,

a tücsök ciripel. Este lett.

S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

Advent második vasárnap

Hit, remény, szeretet, öröm – ezt testesíti meg a négy gyertya 

"Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását." 

(Lukács 3,4-6)

Elmúlásról...

"Ha ember távozik a földről, 

Helyére nyomban más hatol, 
S az esti nap, mikor lenyugszik, Egyúttal fölkél valahol."
(Mihai Eminescu)

Esti gondolat...

"A földön semmi nem örök...
A fákon árnyak nőnek este,
A félhomály is nyöszörög."
(József Attila)