Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?

Leheletét érzed-e?

Virágszájjal rád nevet

virágszagú kikelet.

Rád füttyent a bokorból,

füttyös madár torokból.

Rügyes ággal meglegyint

S érzed, tavasz van megint.

Kaffka Margit: Rügyek

Kaffka Margit: Rügyek

Jöjj, nézd kicsikém! 

Télies, szürke gallyak hegyén

Bársonyos, hűs pici rügybe zárva

Szunnyad a vén bokor ifjú ága,

Száz színes, illatos, dús virága, -

Itt benn vár, - pihen.

- Úgye, csoda ez, kicsinyem?

Halld, halld, a madár! 

Fészket rak, hogyha párra talál.

- És őrzik, etetik, féltik, ójják,

A pici eleven sok fiókát

- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,

S lassan - nagyranő.

- Fiam! Tietek a jövő!

Beh kék a szemed, 

Amikor fénylőn visszanevet!

Kis ember, fiókám, szívem, vérem!

Virágom, levelem, - reménységem!

Minden árny, minden lomb téged védjen!

Élj dús tavaszt!

Áldott a dalod, az útad! 

Szuhanics Albert: Kitűzöm a kokárdát

Szuhanics Albert: Kitűzöm a kokárdát

Kitűzöm a kokárdát, 

fejemet feltartom. 

Szívem fölött ott virít, 

s felragyog az arcom! 

Márciusi fényes nap 

nevet a magyarra. 

Tündököljön zászlónk fenn, 

ma ő azt akarja! 

Lobogtassad fényes szél, 

lélek legyen benne! 

Vigaszt öntsön, s új reményt 

fáradt szíveinkbe! 

Az ősöknek szelleme 

itt jár ma közöttünk. 

"Ne féljetek magyarok, 

jó hírekkel jöttünk!" 

A Magyarok Istene 

megsegíthet minket. 

Csak új hittel töltsük meg 

fáradt szíveinket! 

Lobogjon a lobogónk, 

virítson kokárdánk! 

Legyen hű szívünk szabad, 

s talpra áll az ország!

Debrecen, 2012. március 12.

Juhász Gyula: Március idusára

Juhász Gyula: Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,

De az idők végéig megmaradnak,

Mint csillagok ragyognak boldogan

S fényt szórnak minden születő tavasznak.

Valamikor szép tüzes napok voltak,

Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.

Ilyen nap volt az, melynek fordulója

Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. 

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai

És lángoló Petőfi szava zengett,

Kokárda lengett és zászló lobogott;

A költő kérdett és felelt a nemzet.

Ma nem tördel bilincset s börtönajtót

Lelkes tömeg, de munka dala harsog,

Szépség, igazság lassan megy előre,

Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe. 

De azért lelkünk búsan visszanéz,

És emlékezve mámoros lesz tőled,

Tűnt március nagy napja, szép tavasz,

Mely fölráztad a szunnyadó erőket,

Mely új tavaszok napját égre hoztad,

Mely új remények ibolyáját fontad.

Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,

Hozz mindig új fényt, új dalt,

Ady Endre: Emlékezés március idusára

Ady Endre: Emlékezés március idusára

Óh, bennem lobogott el

Ama szinte már savós,

Tüzetlen és makacs,

De jó nedvű ifjuság.

Március Idusára

Voltak mindig szavaim,

Olcsók és rímesek,

De akkor az volt igaz.

Hadd lássam, óh, hadd lássam

Azt a régi Márciust,

Midőn az ifju bárd

Őszintén s jól hazudott.

Óh, Napja Márciusnak,

Óh, megroppanó havak,

Be jó emlékezés,

Ki mostanában esik.

Be jó ma ez az Élet,

Mikor a Holnap sunyi,

Be jó épp ma élni,

Mikor Halál s Élet: egy.

Zelk Zoltán: Tavaszi vers

Zelk Zoltán: Tavaszi vers

Tavaszi szelek puha sodra

a rügyeket levéllé bontja,

gyermekfüvek is magasodnak,

patakok is vígan futosnak –

mikéntha fiókamadár:

szárnyát próbálja már a táj.

Újul a táj, a föld, hol élünk,

újul fonnyadt, zörgő reményünk:

Tavasz, a mi tavaszunk végre,

mi festünk felleget az égre,

mi festünk eget és napot,

égő holdat és csillagot!

Hajnal kékjét és alkonybarnát,

a hegyre pásztort, ezer barmát,

rezgő párát a messzeségre,

fecskék táncos csokrát a légbe –

csak hidd: a teremtés mi lettünk

s tavaszt és nyarat mi teremtünk!

Atyjuk leszünk az évszakoknak,

nékünk, miértünk sokasodnak,

hogy megbírva minden elemmel,

megtöltsük őket értelemmel –

egy intésünkre, mint ebek:

hozzánk simulnak mindenek!

S miként új borral ó hordókat,

lelkünkkel telítjük a szókat,

miket, mint vadszőlő a házat,

befont, befutott a gyalázat –

mit nem mondtunk, most mondd velem:

Tavasz! Szabadság! Szerelem!

Húsvéti monitor képeim /1280x1024

Gyóni Géza: Álmok

Gyóni Géza: Álmok

Ha a robotban kimerülve 

Párnámra hajtom bus fejem, 

Lelkemre mintha galamb ülne, 

Te édes képed megjelen. 

A fényes álmok a tiéid 

Azokat mind neked adom - 

Álmodja bár a lelkem végig 

Selyempárnán vagy kőpadon. 

És álmodom selyemhajaddal, 

Karod szeliden átölel... 

De virrad. Ujra itt a hajnal. 

Varázsos kép, búcsúzni kell! 

Elűzlek, mint a nap az égről 

A fényes hajnalcsillagot - 

Habár a fájdalom terhétől 

Napestig összeroskadok.

Nőnapra...

Ó, Ti Nők!

Százszorszép virágai

az ébredő tavasznak.

Amikor a réten,

új rügyek fakadnak.

Ébredjetek ti is

a tavaszi széllel,

Legyetek boldogok,

nappal és éjjel.

Tegyétek boldoggá,

a másik nemet,

hisz a napsugár is,

ma Tirátok nevet!

Tündököljetek, mint

százszorszép virágok,

illatotok járja be,

az egész világot.

Hódítsátok meg

a férfi szíveket,

erősödjön meg,

bennük a hitetek.

Szeressétek őket,

hisz értetek élnek,

nélkülük nem lenne,

ilyen szép az élet.

Forrás: http://www.irodalmiradio.hu/netkotet/szabojulianna/45.html

Áprily Lajos: Március

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejü cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?

 

Áprily Lajos, született Jékely Lajos 

(Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.), költő, műfordító.