Várnai Zseni: Virágos ág

Várnai Zseni: Virágos ág

Virágos ág az asszony élete,

tavasszal könnyű szirmokkal tele,

s mikor lehullnak róla díszei,

a virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyül,

pillék és méhek zsongják őt körül,

szellő ringatja, eső öntözi,

s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,

csupasz testét vad esők verdesik,

reszket, amikor tépázza a szél,

de nedvei forrók akár a vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó,

s belepi őt e puha takaró,

már újra szép, és arról álmodik,

hogy tavaszra tündérré változik.

S az lesz belőle, tündér csakugyan,

ezernyi felső, szép virága van,

ő bennük éli tavaszát,

s nyáron a nap deleje hajtja át.

Így ringatja a változó idő,

a mag ha pattan, az is újra ő,

kikél a földből, húzza őt a fény,

újjá szüli az örök televény.

S ha teste már csak tűzre lenne jó,

olyan öreg száraz és korhadó...

ifjú fákban tovább él a lénye...

gyümölcsös ág az asszony élete...