Szuhanics Albert: Azon a hajnalon...

Szuhanics Albert: Azon a hajnalon...

Azon a hajnalon valami feltámadt, 

kósza szél suttogott tavaszi imákat. 

Szabadság kapuja kitárult előttünk, 

hittük, hogy szolganép nem lesz már belőlünk! 

Azon a reggelen márciusi ifjak, 

szabadság mámoros poharából ittak. 

Hol nemzet, s a haza érdeke az első, 

örömkönnyet sírt a márciusi felhő. 

Azon a szép napon szorgos nyomdászkezek 

tizenkét pontot és Nemzeti dalt szedtek. 

Kiszabadult Táncsics, forrong a pesti nép, 

múzeum lépcsőjén zeng új, tüzes beszéd! 

Petőfi szavalja a Nemzeti dalát, 

küldöttség is indul, nem adjuk mi alább! 

Bécsnek büszke vára megremeg előttünk, 

halhatatlan hősök válnak ma belőlünk! 

Azon a szép napon megtörtént, mit vártunk, 

szabadság virága nyílott ki minálunk. 

illatát tavaszi szelek vitték messze, 

térben és időben távol... végtelenbe! 

Lobogjon a zászlónk, virítson kokárda, 

hadd legyen sorsunknak jobbra fordulása! 

Magyarok Istene, fohászunk hozzád száll, 

panaszos terhével, mint egy fáradt madár...

Debrecen, 2012. március 11.