2014. december 8., hétfő

Szalay Mátyás: Békesség a földön!


Szalay Mátyás: Békesség a földön!

Valamikor megsimogatta hajunk, 
Mosolygó puha csókot adott 
S elaltatott az édesanyánk. 
Bohóka reménnyel elaludtunk, 
Neszeltük az angyal szárnya-suhogását, 
S Jézuska a karácsonyi álmok 
Aranyesőjét hintette le reánk.

Ez az emlék a szívünk szelíd éke. 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke.

Édesanyánktól elcsal az élet. 
Magával visz a tengerviharokra 
Az Isten-lelke-vezette sereg.

Hanem a vészben, a szélben 
A lelkünk mélyén egy karácsonyi emlék 
Szelíden az utunkba pereg…

Ez az emlék a szívünk örök éke, 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke.

Valakit néha szíven fog a bánat 
S a remény hídját nem verheti ki rajta, 
Mert tenger a bánata, tenger… 
Átsírja vele a világot, de hiába. 
(Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?) 
S a karácsonyi Betlehem előtt 
Boldogan könnybelábad az ember.

Itt a vigasznak soha-soha vége! 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke.

Valahol trónt emel a sötétség; 
Tele van köddel, borúval a szív 
S a hite romjaival a lélek. 
És a ködön átsugárzik a csillag… 
A jászol előtt lekonyul a beteg fej… 
Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet, 
Itt hiszek, itt újra remélek…

Itt a vigasznak soha-soha vége! 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke.

Várjuk-várjuk ezt az örök éjet, 
Csillagos éjet, szentséges éjet, 
Illatos lehellete mindig… 
Minden fehér és minden aranyos, 
És vágyó szívünket az angyaldalolások 
Csöndes Emmanueli örömmel 
Lassan tele-telehintik.

Ez az öröm a szívünk örök éke… 
Glória, glória az égben az Úrnak, 
A földön béke, béke. 

2 megjegyzés: