2014. november 14., péntek

Borisz Paszternak: Őszi erdő


Borisz Paszternak: Őszi erdő

Begubódzott az őszi erdő. 
Csönd benne, álom és homály. 
Se mókus, se bagoly, se zörgő 
harkály nem riasztja már. 

A nap az őszi vad-csapáson 
Belopódzik lenyugtakor, 
nézdel körös-körül vigyázón, 
nem les-e csapda valahol. 

Zsombék, mocsár és nyárfa s néhol 
égerfa: rajta moha nőtt. 
Valahol kakas kukorékol 
utak végén, falu fölött. 

Túlkukorékolja kevélyen 
magát is, majd hallgat nagyot, 
mintha azon tűnődne mélyen, 
micsoda zengést is adott! 

De új kakas rikolt erősen, 
még messzebbről az égre fel. 
Rá, mint a szolgálatos őrszem, 
az előbbi visszafelel. 

Visszafelel. S most, mint a visszhang, 
kikiriki kikirikit követ. 
Torkukkal jelzik, hogy hol is van 
Észak és Dél, Nyugat s Kelet. 

És eléri a kakas-ének- 
verseny az erdő peremét, 
s az meglátja megint a rétek 
s a kék egek végtelenét. 

/Ford.: Illyés Gyula/ 

1 megjegyzés: