Komáromi János: ...mert létezel.
Más lett a nappal
és más lett az éj.
Más hangok hívnak
és más dal kísér.
Más vágyak gyúlnak
és más vagyok már.
Más utakon járok,
hiszen megváltottál.
Már remélek újra,
a hitem visszatér.
Már áramlik ereimben
újra az alvadt vér.
Már ébren álmodom
igaz álmokat.
Már merem látni
a csillagokat.
...mert a ködből hírtelen
a napfénybe értem.
...mert volt aki megállt
és lehajolt értem.
...mert újra szerető
szemekbe nézhetek.
...mert érinteni vélem
bársonyos kezed.
...mert...mert...
...és miért még?...
...kérdezel...
...mert létezel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése