"Képtelenek vagyunk a szépség csalfa káprázata nélkül élni. Olyan ez számunkra, mint a levegő.
Kell. Kellenek a havas tájon a vérvörös naplementék, kellenek a fénylő hajnali harmatcseppek,
és kellenek a szép emberek. Szükségünk van rájuk. Mert ilyenek vagyunk."
(Tomán Edina)
"A szabadság révén álmodhatunk. Hiszen álmok nélkül nincsen élet. Ahogyan az élet nélkül sincsen álom.
Én meg akarom élni az álmaimat. És valóra akarom váltani őket. Szeretek a harmatos, puha fűben feküdni, azt sem bánni, hogy bogarak mászkálnak göndör fürtjeimen, és csak bámulni az ég végtelen, kék csendességét. És a madarakat. Ilyenkor is álmodozom. Arról, hogy velük együtt repülhetek. Száguldhatok a végtelen csendességbe, és zuhanhatok, súlytalanul, magatehetetlenül átadva magam a semminek. Semmivé válni. Ez a szabadság katarzisa. Alfája és omegája."
(Tomán Edina)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése