Szuhanics Alberth: Ha te is akarod
Kertek alatt az ősz lopódzik,
míg tétován belép.
Karcsú fa ágába fogódzik,
s lerázza levelét.
Sóhajt a fa, lombot könnyez,
koronája tar.
Lábam alatt megvastagszik,
a puha, rőt avar.
Rőt avar, de van sárga benne,
s halványzöld levél.
Léptem nyomán halkan zörren,
surrogón zenél.
Kopog az ősz ablakomom,
ujja hideg eső.
Szél-karmester koppanásból
ritmust csal elő.
Hajnali köd, csodás szőttes,
fákról csöppenő.
Mily sejtelmes, milyen szürke
a messzi hegytetető...
Ám ha kitisztul az egünk,
sok csodás szín ragyog.
Gyönyörűség ez a látvány,
s már boldog is vagyok.
Őszi szellő símogat most,
s bágyadt napsugár.
Mint nagyszülő kis unokáját -,
lásd, elmúlt a nyár...
Elmúlt a nyár, de te ne félj,
s hagyd a bánatot.
Az ősz is tud sok szépet adni,
ha te is akarod...
(Debrecen, 2007. szeptember 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése