Szuhanics Albert: Kőangyalok a sírkertben
Kőangyalok a sírkertben
szomorúan álldogálnak,
arcuk zöld a vén mohától,
meglehet hogy minket várnak?
Őrizői emlékeknek,
nyugalomnak, s a hűs csendnek,
e szomorú temetőben,
hol az álmok megpihennek.
Holtak napján ébred a múlt,
feltámad sok régi emlék,
az elmúlás leple foszlik,
hisz ők velünk éltek nemrég!
Szeretetünk a szívünkben
őriz sok-sok kedves arcot,
az ő sorsuk betelt immár,
többé nem vívnak új harcot.
Legyen békés pihenésük
itt az áldott hantok alatt!
Gyertyát gyújtunk őérettük,
mécsest hoztunk, s virágokat.
Olyan lészen a temető,
mint a csillagos ég tükre,
ha lenéznek mosolyognak,
ráismervén hű lelkünkre...
Kőangyalok ragyogjatok
bús mosollyal vigaszt adva!
Tán a kő is életre kel?
Pedig ma van holtak napja...
Debrecen, 2012. október 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése