Áprily Lajos: Csend
Oly árva-árva most a lelkem:
egy régi-régi zongora -
kopottas, ócska házban,
ahol örökre gyász van,
ahol nem játszanak soha.
Csukott szájában alszik-alszik
egykor vakító fogsora.
Csengő idegje: húrja
álmodik meglazulva,
s halott, halott a zongora.
Felzsong kisértet-éjszakákon
a hangok alvó tábora
- felissza fátylas holdvilág -:
s könnycseppes, halk melódiát
gügyög a régi zongora,
ódon búbánattól betelten...
És néha-néha sír a lelkem.
(Nagyenyed )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése