Bencze Edith: Égjetek ti...
Égjetek ti, komor gyertyák és mécsesek,
Ragyogjon az ég felé, megszentelt fényetek,
Hiszen a halál egy napra testet ölt,
És életre kelnek a temetők.
Számunkra ma senki sem halott,
Hisz itt állnak mellettünk, testetlen angyalok,
Ajkunkról rebegnek kérdések, sóhajok,
Ajkukról csak rájuk, nem felelt válaszok.
Égjen hát áldott - megszentelt fényetek,
Krizantém csokor közt ragyogó mécsesek,
Hogy nyíljon meg az égbolt, mennyei kapuja,
És zengjen ma felettünk, angyalok kórusa.
Ha leszáll az est, mögöttünk felragyog,
Ezernyi lángocska, akár a csillagok,
Nézhetjük ámulva, mily gyönyörű szép,
Amint helyet cserél, a föld és az ég.
Szétbontsa majd az éj, sötét bársonyát,
És kialszik alatta, minden gyertyaláng,
A semmibe tűnik, e nap méltó fénye,
S a temetők újra, pihenni térnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése