2010. február 7., vasárnap

Csokonai Vitéz Mihály: A fársáng búcsúzó szavai


Csokonai Vitéz Mihály: A fársáng búcsúzó szavai

Űzik már a fársángot,
Bor, muzsika, tánc, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok!
Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!

Fussatok hát, víg napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszodtatok e világgal,
De itt lepnek a papok:
Fussatok hát, víg napok!

Pszt! minden táncpaloták!
Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a cimbalom,
Szűnjetek meg, hahoták!
Pszt! minden táncpaloták!

Könyvhöz, dáma s gavallér!
Elég volt a sok ördögnek,
Kik belőletek köhögnek.
Itt van, itt a szent pallér:
Könyvhöz, dáma s gavallér!

Itt a bőjt: koplaljatok!
Itt van: s ízetlen olajja
A csókokat majd lenyalja.
Szent ételt is szopjatok:
Itt a bőjt: koplaljatok!

Vége már a nőszésnek,
Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.
Csont azoknak, kik késnek;
Vége már a nőszésnek!

Élni kell a bőjtbe is.
Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az - élhet vele.
Kukrikol a csirke is!
Élni kell a bőjtbe is!

Jaj, siessünk, híveim!
Mit érzek? - mi szent szag? wer da? - -
Jaj! jön, - jön a hamvas szerda!
Béhamvazza szemeim:
Jaj, siessünk, híveim!

Víg lelkek! nem láttok már!
Bár nem láttok: de tőletek
El nem válok és véletek
Leszek: s ez így legyen bár;
Víg lelkek! nem láttok már.

Most veszek már maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért álorcát kell vennem;
Hogy ne lásson pap s barát,
Most veszek már maskarát.

S fársángolok véletek,
Rejtőzvén szent maskarában.
A vallás álorcájában
Negyven napig nevetek
S fársángolok véletek.

Most nyúgodjunk: Ádiő!
Pislog a dáma s gavallér:
Beteg, s oda a sok tallér. - -
Majd megjön tán egészsége,
Hervadó kedve s szépsége;
A kőltség is tán kijő:
Most nyúgodjunk: Ádiő!

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szép hangulatos vers. Köszönöm, hogy feltetted.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. Nagyon szívesen:))

    VálaszTörlés
  3. Illyés Gyula: Farsang (részlet)
    A zene harmadnapja szólt már,
    harmadnapja a friss zene!
    a kis parasztház harmadnapja
    szinte keringett már bele!
    A víg zenébe, ami nappal
    megragadt még a ház körül,
    de éjjel, már harmadik éje,
    diadalmasan szétterült,
    szétfolyt és fölszállt büszke jelként
    s a kicsi ház, a tél, a hó
    fölött lengett mint mesebéli
    víg népekkel telt léghajó.
    Örömmel, vígsággal, reménnyel
    duzzadó léggömb odafent
    a téli éjben s kosarában
    mi a kis házban idelent,
    a kis házban, hol harmadnapja
    a konyha és a két szoba
    a félfalunak volt etetõ-
    itató paradicsoma
    mérföldre szállott hivogatva
    a káposzta, a bor szaga
    s nem szállt hiába, ilyen lakzit
    a környék nem látott soha!

    VálaszTörlés