Mihai Eminescu: Künt őszi szélben
Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.
Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.
Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szívemhez ó-mesék tündére járul -
Körül köd ül, gomolyog mind telibben.
Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.
(Ford.:Dsida Jenő)
Köszönöm.. :))
VálaszTörlésNagyon szívesen!
VálaszTörlésKinszi kedves, ez nagyon szep vers.Nagy verskedvelo vagyok.De ez nem Mihail Eminescu verse ?
VálaszTörlésNem tudom ki volt Ioan Eminescu, de most itt a neten utana nezek.
Koszonom, h. felhivtad ra a figyelmemet.
Pihenteto joccccccakat.
Most megijesztettél, (mert nem néztem utánna bevallom,
VálaszTörlésmivel Dsida Jenő fordítása, csak eredeti) de találtam tőle egy másik fordítást is.. (Itt csak Eminescu)
"Eminescu: KÜNN ŐSZ VAN
Künn ősz van. Szellő leveleket széleszt.
A szél nehéz cseppet csap ablakodra.
Te olvasva borulsz avult sorokra
És pillanatig életedre révedsz.
Idődet így édes semmivel vesztve -
Számodra jó ez áldott elhagyottság,
S míg mások künn az undok sárt tapossák,
Te ülsz tűznél merengve s szenderegve.
Zsöllyémből én is így nézek a gondra.
S lelkemben, ím, a mesekapu tárul,
Köd nő körül vastag, sűrű gomolyba.
Aztán nagy-halkan szoknya suhan hátul
S valaki lágyan lép, szemem befogja...
Homlokom hűs keskeny, hideg ujjátul.
(1929/1939)
Finta Gerő fordítása"
Mihai Eminescu (1850. január 15. – 1889. június 15.)
VálaszTörlésRomán költő élt. Én javítottam, köszi!
Nagyon szép vers. Köszi, hogy feltetted.
VálaszTörlés