2009. június 18., csütörtök

William Shakespeare: LXXV. Szonett


William Shakespeare: LXXV. Szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok és mindig szomjazom.

4 megjegyzés:

  1. Gratulálok, a jó ízlésedhez! Nekem is ez a kedvenc szonettem.
    Köszönöm hogy feltetted.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szívesen! Köszönöm, hogy itt voltál!

    VálaszTörlés
  3. Kedvencem, köszönöm... gyönyörüek a verseid:)

    VálaszTörlés