Szuhanics Albert: Azt csipogják a madarak

Szuhanics Albert: Azt csipogják a madarak

Suttogja egy langyos szellő
a tavasz most hamar eljő.
Serken a fű lába nyomán,
amint lépked, lágyan, puhán.

Azt csipogják a madarak,
tél csomagol, itt nem marad!
Poggyászait rendezgeti,
az ideje lejárt neki...

Azt üzeni a hóvirág,
hogy ragyogóbb a napvilág.
Melengető, simogató,
hegyek csúcsán olvad a hó...

Csak szívem fáj egyre jobban,
tavasztájban érted dobban.
Úgy vágyom én te utánad,
hogy elemészt a búbánat!

Gyere karomba virulni,
tűzbe jönni, elpirulni.
Szerelemben mindent szabad,
előttünk a huncut tavasz...!

Debrecen, 2009. 03. 11.