Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony...
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon...
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.
De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.
Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: ,,Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.''
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: ,,Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.''
Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.
IGEN - csak úgy tudom karácsony igazi jelentőségét, ha a Megváltóra rátaláltam !
VálaszTörlésÉn 11 évesen adtam át életem JÉZUS Krisztusnak,mint Megváltómnak !
Megértettem és odaszánásom után megértettem :
,Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.''
EZ A KÜLDETÉSÜNK !
Köszönöm szépen kedves Ági!
VálaszTörlésBizonyára az Úr tudja, kit kell kiválasztani, akit elhív szolgálatra!
A hit egy csodálatos világ:)) Én annak ellenére, hogy katolikus vagyok, (sajnos!!!) sokáig haragudtam Istenre a velem történtek miatt...
Aztán "kaptam" egy lelki segítőt, aki segített megállni a hitben! Azóta más lett az életem, Isten mindig velem van és vigyáz rám és a családomra!
Köszönöm, hogy Te is ilyen ember vagy, aki felemeli az elesetteket, az Isten áldjon érte! Szeretettel: Zsuzsa
SZERETETTEL :-)
VálaszTörlésAz Úr mindig tudja, hogy kinek kell segíteni és küldi az Ő "angyalait" - küldötteit, hogy segítsenek nekünk.
Nekem is sokszor van szükség segítségre, s boldog vagyok Isten küldötteinek !
S nagyon örülök, amikor Isten tud használni, mint engedelmes eszközt az Ő dicsőségére :-) - minden gyengeségem (betegségem) ellenére is !
EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG !
Igen! Igen!
VálaszTörlésIsten kegyelme és szeretete legyen Mindnyájunkkal!
"Tied a dicsőség és imádat.
Felemeljük kezeinket és dicsérjük szent Neved!"
Ez is egy szép üzenet a versből:
VálaszTörlés"De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam."