Rákosi János: GYere ülj kedves mellém

Gyere ,ülj kedves ,mellém,
Mielőtt még elmennél,
Hogy még egyszer a szemembe nézz.
Ezek nem könnyű percek,
Érzem, a szíved reszket,
De a válás az mindig nehéz.
No csak ne sírj, ez nem méltó búcsúzás,
Légy okosabb,
Mi nem sírunk, ezt nem szabad.
Mosolyogj, mintha nem fájna, mosolyogj
Még egyszer úgy,
Mint mikor ott megláttalak...
Látod, így és most menj el,
Ilyen mosolygós szemmel,
Mindig így fogok gondolni rád.
Hagyd a könnyeket másnak,
Rád még szép percek várnak,
Hát csak menj kedves, jó éjszakát.

Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk,
Ennyi szép év után.
A sors ebbe is beleszólt és nékünk
Válni kell, bárhogy fáj!