Gyóni Géza: Őszi hangulat
Ónszürke ködével száll le az alkony,
És bontja ki szárnyát búsan, hidegen.
Tán, hogy titeket fátylába takarjon
Emlék - szerelem?
Átvillan a fényetek az éji sötéten,
Hit, hű szerelem s te, csalóka remény -
Mint árva hajósnak, törten, hazatérten
Bús északi fény.
És bágyad a sugár, tűz lángja kilobban -
Bús, fénytelen éjnek árnya kísért.
Egy könny lepereg, nem sejtve, titokban -
Ki tudja -, miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése