József Attila születésnapja - A Költészet napja

Rating:	★★★★★
Category:	Other

"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél."
(József Attila)

Április 11-e József Attila születésnapja. Ekkor tartjuk minden évben a magyar költészet napját. Ezen a napon országszerte előadásokat, versmondóversenyeket, felolvasásokat rendeznek a költő tiszteletére. A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség csatlakozott a rendezvényekhez.


Született: 1905. április 11. Budapest
Meghalt: 1937. december 3. (32 évesen)
Balatonszárszó

Hallgassátok... József Attila - Mama (Rutkai Éva)

József Attila: MAMA

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

1934. okt.
József Attila - Nagyon fáj (Latinovics Zoltán)


Faludy György: József Attila emlékére

Nem hívlak már. Jól tetted így, Attila.
Kamasz szemed s kis, fonnyadt bajuszod
hadd pihenjen már idefent a lila

domboldalon s szétroncsolt, lecsukott
szembogarad ne nézze többé fájón,
mint járnak úri fogatok lucsok

úton s a pernye mint esőz a gyáron
és hogy lesz végül másé az öröm;
jaj, különös nép lakozik e tájon,

a kisbírónak előre köszön,
s kész dáridón urát, hogy felköszöntse,
hol dzsentri borba fúl az ős közöny,

hiába volt a versek vér-özönje,
jobb már testednek, hogyha így rohad:
e kornál nem durvább a föld göröngye,

s nem volt keményebb a tehervonat
vaskereke Babits Mihály szivénél.
Jaj, görcs, bolond görcs lett a gondolat

e vak városban, mely, reszketve, él még
s új vezér felé görbed már a háta,
s gyáván lapul párnái közt, ha éjfél

felé razziát rendez az ochrána,
s tudatlan, szennyes, fokosos bitangok
garázdálkodnak büntetlen s a gyáva

biró itél… Fúhattál riadót
reakciónak, szennynek és közönynek,
becsapott, hogy ne sírj, a kiadód:

mindig azt mondta, kétszerannyi könyvet
adott el, mint amennyit eladott,
s te, hogy megtudtad, nem tudtad a könnyet

már tartani, mert nem volt olvasód!
nem kellettél! itt Pitigrilli kellett!
szemét filmek és bűzhödt darabok

kellettek nékünk, amig a lehelet
tüdődből lassan kifogyott s a póz
is eltűnt, a csibészes, mit mint gyermek

hordtál védelmül, s agyonkinozott
fejedben az őrület vert tanyát,
mert mostohaapád nevelt, a piszok,

falánk kufár, az Állam. De anyád
is volt (vert asszony) a Haza, s ezért
nem volt otthonod s butoros szobák

közt csavarogtál havi hetvenért
és kávéházak fülledt páholyában
ültél, kit senki nem hí és nem ért.

S most, hogy elmentél, s mint golyót a fában
hagytad szivünkben minden szavadat,
s oly messze vagy már túlnan, a halálban,

hogy bennünk csak a borzalom maradt,
meg Németh Andor sebzett, kék szeme,
s könnyezünk, páran, európaiak

e sok turáni közt: aludj, mert soha kékebb
nem volt még, mint ma, alkony, viz és ég,
aludj, mert, kik nem alszunk is a szélnek

beszélünk itt. Aludj a holt vidék
ölén, hol nincs már híre Dózsa Györgynek,
aludj, mint Vörösmarty és Vitéz!

Aludj, mert jobb nem élni itt e földek
közt, hol a zsellér ingyen izzad nyáron,
s a téli szél is csak bilincset zörget,

hol szolgáknak már nyakkendő a járom,

ki csizmában hág sirodra s fejfádról
s ahol sváb szolgabírát hoz az út,
lelopja majd a vérszín koszorút.

(Balatonszárszó, 1937. december)