2008. március 18., kedd

Shelley: A szerelem filozófiája



Shelley: A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - 
S te soha engemet?

(fordította: Szabó Lõrinc)




Percy Bysshe Shelley (1792. augusztus 4. – 1822. július 8.)
Byron és John Keats mellett ő volt az angol romantikus
 költészet legjelentősebb képviselője.

3 megjegyzés: