Goethe: A kedves közelléte

Goethe: A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét
füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza
 távol az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!

Johann Wolfgang Goethe: Májusi Dal

A természet mint

fénylik feléd!

Villog a napfény!

Nevet a rét!

Már minden ágból

kitört a rügy,

minden bokorból

ezernyi fütty;

s árad a szívből

öröm, gyönyör.

Ó kedv, vidámság,

ó nap! Ó föld!

Ó szerelem! te

csupa arany

hajnali felhőm

ott magasan!

Fényed megáldja

a friss mezőt

s a földet elönti

szirom-ködöd.

Ó lány, leányka,

szeretlek én!

S te hogy szeretsz! Hogy

villansz felém!

Mint dalt pacsirta

s hajnalt szeret,

mint nyíló rózsa

üde szelet,

vérem tüzével

úgy vágylak én,

ki ifjuságot

öntesz belém,

s új dalra, táncra

kedvet adsz.

Szeress örökre

s boldog maradsz.

(Fordította-Hajnal Gábor)

Johann Wolfgang Goethe: A Villikirály

Ki nyargal a szélben, az éjen át?

Egy apa az, ő viszi kisfiát.

Karjába szorítja gyermekét,

átadja teste melegét.

- Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?

- Apám, nem látod a villikirályt?

Koronája fehérlik, uszálya suhan.

-A köd gomolyog, csak a köd fiam!

"Jöjj hát velem, édes gyermekem!

Játszhatsz gyönyörűen énvelem,

mutatok majd tarka virágokat,

anyám arany ruhákat ad."

- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,

mit igér suttogva a villikirály?

- Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:

a száraz avart zizzenti a szél.

"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?

A lányaim ápolnak majd szeliden.

Már járják az éjben a táncaikat,

s álomba táncolnak, dúdolnak."

- Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,

a villi-királykisasszonyok!

- Látom, fiam, ott fehérlenek

a sűrű sötétben a vén füzek.

"Szeretlek, a szépséged ingerel;

eljössz, vagy erővel viszlek el."

- Apám, most bántott, jaj, de fáj!

Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,

karolja nyöszörgő kisfiát,

a ház kapuján bajjal bedobog:

karjában a gyermek már halott.

(Vas István fordítás)

Johann Wolfgang Goethe: Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol

az utakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben, ha néma csend borul rám,

téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?! 

(Fordította- Szabó Lőrinc)

Johann Wolfgang Goethe: Mintha...

Mintha

a tested lennék úgy érezz

mintha egy válasz lennék úgy kérdezz

mintha

az utad lennék úgy kövess

mintha

már tiéd lennék úgy szeress

mintha

a szavam lennél úgy beszélj

mintha

csak igaz lennél úgy is élj

mintha

csak napom lennél úgy égess

mintha

az élet lennél úgy éltess

színes széles a csend

ha itt vagy

csend velem

mintha

a vágyad lennék úgy higgy bennem

mintha

egy dallam lennék hallgass engem

mintha

csak véred lennék éltesselek

mintha

csak benned élnék érezzelek

színes a csend 

nézd én már majdne, elfeledtem hinni

s újra érzem hinni lehet

hinnék neked

mindenki azzá lesz amivé tette

a szeretet és a gyűlölet

megváltottál

itt vagy velem újra nekem

nézd, én már majdnem elfeledtem sírni

s újra érzem könnyem meleg

könnyed meleg

Te hoztad el

mindenki vére piros mégis mindenki

más és másképp szeret

Te így tudtál

(Rab Zsuzsa fordítása)