Szélyes Sándor: Székely Karácsony

Szélyes Sándor: Székely Karácsony

Hóba temetkezett csíki havasokon,Áron - egymagában - fenn a Madarason- Uram, - fohászkodik - Fiad megszületett,
Karácsony este van...Hogyha megteheted,Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot, jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.
- Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek?
- A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: 
Te Áron!Jókedvemben kaptál...legyen úgy...nem bánom.
De még mielőtt a kérést teljesítem,Valamit meg kéne magyarázni nekem:
Én a székelyekről hallottam eleget,Mondtak már rólatok hideget, meleget...
Tudom - hívők vagytok -, sokat imádkoztok,De szidásomban is világelsők vagytok.Hallom, magatokat székelynek valljátok,S kiválasztott népem neveit hordjátok:Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,Az egész Biblia - vissza Ábrahámig...Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,Hogy Csicsó - Názáreth, s Ditró - Jeruzsálem.Aztán - ha jól értem - magyar a beszéded,
S mégis a székelyek boldogságát kéred...
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
- Ó, Uram, - szólt Áron - a székely is magyar,Csak egy kicsivel több. 
Igaz, hogy nem sokkal,De több! Legalább úgy három vagy négy fokkal.Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja, s szelíd korholással szólott az Úr hangja:- Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a "kicsivel több" megmagyaráz mindent.Én megértettelek, 
és most érts meg te is:Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.