2007. szeptember 28., péntek

Gondolatok az Imádságról

Rating:★★★★★
Category:Other

Prohászka: Az imádság lelkünk édes anyanyelve. Ne felejtsük el soha. Nisszai Szt. Gergely : Az imádság az ember párbeszéde Istennel. Szt. Ágoston : Ha nap közben Isten iránti teljes odaadással, Istenen csüngve, híven teljesítettük kötelességünket, és azt imitt-amott egy-egy fohásszal vagy jó szándékkal meg is mutatjuk, akkor az annyi, mintha egész nap imádkoztunk volna. Istent nyelvünkkel mindig nem dicsőíthetjük, ill. dicsérhetjük, azt azonban, hogy életünkkel dicsőítsük, mindig megtehetjük.

Mikes Kelemen: Isten a szív imádságát szereti, és nem a szavunkra figyelmez. Még nincs is szó a nyelvemen, és te Uram, máris érted egészen. (Zsolt.138,4-5)

Emerson: Az ima egy szemlélő, látó és ujjongó lélek monológja. Goethe : Amint a tömjén a parázs életét felfrissíti, úgy frissíti fel a szív reményeit az imádság.

Eötvös: Aki teljesen bizalommal imádkozni tud, az a legfőbb boldogságot, melyre képesek vagyunk már elérte. Mert a világ minden hatalma élvezete és dicsősége, mi azon meggyőződéshez képest, hogy egy határtalan jóságú és hatalmú lénynek közvetlen gondviselése alatt állunk.

Klug I.: A szívnek olyan jogai vannak, melyekről az észnek egyáltalán nincs fogalma…Az ész azt mondja, vajon van-e értelme az imádságnak, a szív pedig imádkozik.

Loyolai Szt. Ignác: Istenem, taníts meg engem olyan szolgálatodra, amilyet megérdemelsz. Imákra, melynek végén nem kérek pihenést. Önmagam feláldozására, nem kérvén semmi jutalmat.

Ora et labora. (=Imádkozzál és dolgozzál.)

Luis Evely: Imádkozni nem annyi, mint Istenhez szólni, hanem hallgatni Istenre, ki hozzád szól.

Baudelaire: Aki elmondta esti imádságát, olyan mint a kapitány, aki őrszemet állított. Nyugodtan alhatik.

XXIII.János pápa: Nincsen hiába elmondott imádság.

R.Schneider: Ha az emberek naponta többször fordulnának Istenhez, megváltozna az életük… Bele kellene imádkoznunk magunkat Krisztus lelkületébe.

Theillard de Chardin így ábrázolja az imádkozó embert : Amikor azt látjuk, hogy nem mozdul, összekulcsolja, vagy kitárja kezét, némelyek talán úgy gondolják, hogy a tevékenysége kialudt, vagy elrugaszkodott a földtől… Tévedés, a gondolatnál, és az imánál erősebben semmi sem hat jobban a világban.A mindenség és az Isten között lebegő mozdulatlan lámpák ezek. Csendes transzparenciájukon természeti erőt és kegyelmet hordozó, teremtő fény szűrődik át.

Jálics Ferenc: Az emberi kapcsolatok az Istenhez való viszonyunk hőmérője… Emberi kapcsolataink és Istenhez való viszonyunk szoros párhuzamban vannak, a legkisebb hatás is kölcsönös és megérezhető… Míg a felnőtt ember nem szenteli életét egy másik lénynek, legyen az hitves, gyerek, vagy az egész emberiség, könnyen nagyon távolinak érezheti Istent… Nem egy távoli elérhetetlen ideálból hanem a valóságból kiindulva lehet jól imádkozni… Az egész természethez való viszonyunkban is tükröződik kapcsolatunk az Istennel… Ha a személyes kapcsolatokat, a szociális érzékelés a természethez való szeretetet tekintetbe vesszük, elég érzékeny hőmérővel rendelkezünk, hogy Istenhez való viszonyunkat megállapítsuk.

(Összeállította: Papp Nóra)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése