Jópofa találmányok.pps

Attachment: talalmanyok.pps

Fontos! Emlőrák tünetek

Attachment: emloraktunetek.pps

Érdekes képek - ceruzákból

Attachment: ceruzak.pps

Hitler a sikertelen művész.pps

Attachment: Hitler a sikertelen művész.pps

Önök kérték - Dolhai Attila a vendég

Szép estét és kellemes hétvégét kívánok!

Holnap reggel elutazok, 1 pár napra,
így most kívánok minden szépet és jót a hétvégére!
...és a Nőnap is teljen kellemesen!

Víz animáció - PhotoFiltre Studio

http://www.photofiltre-studio.com/freeware/reflet-en.htm

Viz animált képek! /2009

Reflet 2.6 Vízanimációs program. 

Tegnap találtam rá, nagyon egyszerű, és könnyen kezelhető

program! Van benne magyar nyelvű ismertető is!

Letöltheted innen: http://www.photofiltre-studio.com/freeware/reflet-en.htm

Wass Albert:: Hagyaték

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Wass Albert: - Tükör-példázat, a Hagyaték c. regényből (részlet)

Az öregember ott ült a barlang szájában, a pihenő padkán és csontos kezét odatartotta a roskadó tűz zsarátnoka fölé. Odébb, az aprító tönkön, ott ült a gyerek. Tizennégy éves ha lehetett, de ember módjára ült ott, ázott ködmönében, szakadozott harisnyában, ócska katonabakanccsal a lábán, s mellette a balta. Szeme kerekre nyílva, szomjasan csüngött a vénember minden szaván. Odakint szünet nélkül esett, esett a hideg, szürke, apró- szemű november végi eső.

– A jó, ha útjára engeded, mindég legyőzi a rosszat – mondta mély, dörmögő hangon az öreg –, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mondom, ha útjára engeded. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a napfényt, odatükrözi, ahova irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzásra... Nehéz ezt fölfogni, tudom – tette hozzá kis szünet után –, pedig ebben rejlik a titok...

Wass Albert: Sóhaj

Wass Albert: Sóhaj

Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdőn szellő támad.
Lőpor-szagú ködök lepik
a jövendőt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.
Bajor erdőkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava.
De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek
s jó szél szárnyán elszállnak haza.

(Bajorerdő, 1946)