2013. július 18., csütörtök

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben


Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben

Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!

Hárs László: Miért piros a pipacs?


Hárs László: Miért piros a pipacs?

Hol volt, hol nem volt, valaha égen, régi időkben volt egyszer egy szántóföld.
Szántóföld szélén, ároknak partján tengődött egy szál haloványkék pipacs.
Úgy ám, haloványkék! Mert akkoriban, réges-régen, az az első szál pipacs, amely kidugta fejét a földből,
haloványkék szirmokat tárt a nap felé, s ki tudja, tán mindmáig haloványkék is marad,
ha nem esik meg az eset, amelyet most elmondani készülök, de megesett, meg bizony, s így esett...

Úgy esett, hogy az a pipacs széttekintett a világban, megfürdött a napsugárban,
s gyöngéd szirmait kitárva így sóhajtott a hév nyárba:
"Be szépséges szép világ, ó be boldog minden élő!"
Hát amint így sóhajtozott, ámuldozott, bámuldozott; rácsodálkozott a szőke, hajladozó búzaföldre.
Búzaföldön, ért vetésben, a hév nyári napsütésben félmeztelen emberek görnyedeztek.
A sereg háta mögött egy pocakos, nagy potrohos hajcsár lépdelt, s bőrkorbácsot suhogtatva így kiáltott
: "Hé! Rabszolgák! Dolgozzatok, annyit mondok! Máskülönben a hátatok megkóstolja a korbácsot!"

A kis pipacs fakó szirma megremegett, mintha sírna.
Pipacs-szíve megsajdult, ha szólni tud: feljajdul. Így csak nézte, némán nézte,
fájdalomtól megigézve, a rabszolgák hogy görnyednek, homlokukról hogy hullanak sűrű záporban a cseppek.
És amint a temérdek búza végébe értek, egyikük - a legsoványabb, legkínzottabb, legfáradtabb
- mély sóhajjal lerogyott az árokparton megpihenni.
Homlokáról egyetlen csepp veríték a földre hullott, azaz dehogyis a földre,
egyenest a szál pipacs haloványkék szirmaira. Hát abban a pillanatban,
ahogy az a sós csepp érte, a kék pipacs ím színt váltott, kékből váltott hófehérre.

Fehér pipacs megborzongott, mint amikor hűs szél támad,
s virágszívén végigsuhant igaz részvét, fájó bánat.
Ámde akkor odarontott az a kövér, az a hájas.
Átkozódott, szitkozódott, bőrkorbácsát suhogtatta, s fene dühvel így kiáltott:
"Hé! Rabszolga! Fel! Munkára! Ha nem mégy, nagy lesz az ára!"

S azon nyomba', hogy kimondta, bőrkorbácsa suhogott, megsuhogva lecsapott.
Meg se jajdult, akit vertek, korbács nyomán vére serkent, s egyetlen csepp piros vére földre hullott..
.Azaz dehogyis a földre!
Egyenest a szál pipacsra, szirmára, a hófehérre.
S hát abban a pillanatban, ahogy az a csepp vér érte,
fehér pipacs ím színt váltott, fehérből vált vérpirosra.
Piros pipacs megborzongott, mint amikor vihar támad.
S virágszívébe költözött égő harag vörös lángja.
Jöttek esők,hogy lemossák, záporok, hogy eláztassák azt a vérszínt,
de hiába, mindhiába, a pipacs az piros maradt, mint a lánggal égő harag.

Régen esett ez az eset, piros pipacs már azóta sok magvát a szélbe szórta,
s árkok, partok oldalán itt is, ott is pipacs nyílik, és vérpiros valahány.

(forrás: mozaik.bloglap)

2013. július 5., péntek

Képek - csak úgy:)


 


Idézetek minden napra

"Vannak dolgok, amik nem tartanak örökké, de vannak, amik igen. 
Mint egy jó dal, egy jó könyv vagy egy jó emlék, amit magaddal vihetsz, és kicsomagolhatsz a legsötétebb napjaidban, lesimítva a gyűrött széleit, közelről fürkészve, és remélve, hogy még mindig felismered azt a személyt, akit ott látsz."
(Sarah Dessen)

"Ne hibáztassunk valakit egy tettéért, ha nem fontoltuk meg előtte, 
hogy más mit tett volna adott körülmények közt!"

"Jóllehet abban senki sem téved, hogy mit akar, abban tévedhet, 
hogy valóban boldogítja-e, ha eléri, amit akar."

"Ha újabb adatok ismeretében meggondoljuk magunkat valamivel kapcsolatban, 
az az erő, és nem a gyöngeség jele."
(Stuart Sutherland)

"A valóság nem könnyű; minden nap egy újabb illúzió rombolódik le." 
(Evelyn Lau)

"Az élet különös, hogy ne mondjam, furcsa. 
Az ember sohasem tudhatja, mi vár rá a következő pillanatban. 
Nagyszerű kilátásokkal indul a nap, és még mielőtt leszállna az éj, 
minden olyan zavaros lesz, mint az értelmetlen irkafirka a falon."
(Pelham Grenville Wodehouse)

"Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, 
és azért, hogy élsz és erős vagy. 
Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. 
Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, 
magadban keresd a hibát."
(Tecumseh)

"Az élet rákényszerít bennünket arra, hogy feldíszítsük a gondolatainkat, 
mint egy karácsonyfát, s közben megfeledkezünk arról, 
hogy a fenyő díszek nélkül a legszebb!"
(L. I. Lázár)

"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."
(Frank Otlaw)

"Mindannyian álarcot viselünk, minden nap, és néha annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. És néha, ha zerencsénk van, jön valaki, aki megmutatja, hogy kik  akarunk valójában lenni, hogy kinek kellene lennünk." 
(Nikita c. film)

"Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. 
Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. 
Ezek fejlesztenek ki bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának." 
(Popper Péter)

"Egy ősi kínai bölcsesség szerint nem az számít, mi történik veled, 
hanem az, hogyan éled meg."

"Hogy mit kell tenni, azt sokan tudják. 
Hogy hogyan kell tenni, 
Az kevés embert érdekel. 
S még ennél is kevesebb az, 
Aki meg is meri tenni."
(Sri Chinmoy)

"Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. 
Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. 
Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. 
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, 
hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. 
És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?” 
(Andrew Matthews)

"Élni szívből kell, nem izomból, meg ésszel;
Mert látni tudni kell és nem elég, ha nézel." 
(Tkyd)

"Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, 
hogy minden maradjon a régi."
(Paulo Coelho) 

"Egyetlen egy probléma sem oldható meg azzal a gondolkodásmóddal, amely magát a problémát létrehozta."
(Albert Einstein)

"Négy dolog van ami nem tér vissza:
A kő miután elhajítottad.
A szó miután kimondtad.
Az alkalom miután elszalasztottad.
Az idő miután elmúlt"

Kellemes, szép napot kívánok!